Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 10. szám - Kamatkötelem és kamatképesség a magánjogi törvénykönyv tervezetében

KAMATKÖTELEM ÉS KAMATKÉPESSÉG. 379 jon. (Tárgyi értelemben vett kamatképesség.) Grosschmid ugyan rámutat ezzel a kérdéssel kapcsolatban arra is, hogy „mástól mint pénztőkétől kikötött kamat ritkaság," mégis az utolsó évek különleges gazdasági viszonyai között elég gyakran találkozunk pl. effektív terménytartozás után kikötött kamattal, sőt a Kúria 5483/1927. sz határozatában (J. H. II. 675.) vörösréz nyersanyag után kiszabott kamattal is. Ámbár tehát ezzel kapcsolatban már Almási is (Kötelmi jog I. köt. 85. lap.) rámutat arra, hogy a dologkamat kikötése és teljesítése joggyakorlatunkban közkeletű, mégis a Tervezet a jogfejlődésnek erre az eredményére nincs figyelemmel, amennyiben a kamatról tulajdonképen rendelkező szakaszok egyenesen a pénztartozással kapcsolatban szólnak, sőt a korábbiak során ismertetett összes egyéb rendelkezések is a kamatfizetési kötelezettséget mindenhol csupán pénztartozás után írják elő. Egyedüli kivételt a kölcsönnel kapcsolatos 1314. és 1315. §-ok képeznek, amelyek egybevetéséből, — ha nem is kifejezetten, — de mégis a törvényszakaszok helyes értelmezése mellett az a felfogás olvasható ki, hogy kölcsönügylet esetében más helyettesíthető dolgokból álló tőketartozás után is érvényesen köthető ki kamat. A Tervezetnek itt tárgyalt hiányosságán tehát feltétlenül segíteni kell, és a jövőre vonatkozólag a Tervezetnek minden helyettesíthető dologra irányuló tőkekövetelés tárgyi kamatképességét elvileg kifejezetten el kell ismernie. A kamatképességnek itt érintett tárgyi értelemben vett ismérvén kivül joggyakorlatunk a jogi értelemben vett kamatképesség fogalmát is ismeri, amennyiben bizonyos természetű követelésektől puszta jogi fictiók alapján teljesen megtagadja a kamatképességet így pl. külön kikötés nélkül egyáltalában nem ítél meg a Kúria sem kamatot, sem késedelmi kártérítést a kötbér után (C. I. 8142/1925. J. H. I. 658.), — elvont haszon, (C. I. 8022/1926. J. H. II. 924.), - életjáradék {C. I. 2688/1927. J. H. III. 297.), vagy tartásdíj után (C. III. 1768/1927. J. H. 202. — C. III. 7546/1927. J. H. 11.867.) - Ugyanígy nem ítélhető meg kamat a nem önálló tőkekövetelésként érvényesített perköltség (C. V. 2723/1929. J. H. III. 916.) vagy kamat után (C. 5458/1928.). Bíróságainknak ez a gyakorlata egyrészt az 1877 : VIII. t.-c. 2. §. második bekezdésének helytelen értelmezéséből, másrészt a kamatkötelem járulékos jellegének túlzott mértékben való figyelembevételéből ered, jogelméleti szempontból azonban a legtöbb esetben mivel sem indokolható. Az 1877 : VIII. t.-c. 2. §. második bekezdése ugyanis nyilvánvalóan csupán a törvények kamatkorlátozó rendelkezéseinek kijátszását kívánja meggátolni és csupán ebből a szempontból veszi azonos elbírálás alá az ott felsorolt mellékszolgáltatásokat. Tehát csak olyankor, ha valaki az itt érintett mellékszolgáltatások bekapcsolása útján akarná megkerülni a törvényes kamat25*