Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 10. szám - A Bp. perorvoslati rendszerének reformja, mint a büntetőeljárás gyorsításának egyik módja

372 DR. MENDELÉNYI LÁSZLÓ. Mert ahelyett, hogy a törvényhozás a Bp.-t a jogászgyülés követelményéhez képest oly irányban módosította volna, hogy a közvetlenség elve az alsóbíróságtól megállapított tényállásnak a fellebbviteli bíróság által más tényállással való helyettesítése esetén teljes mértékben érvényesüljön, vagyis, hogy ily esetben a táblán bizonyításfelvétellel egybekötött főtárgyalást kell tartani, — a Te. 115. §-a kimondja, hogy a kir. ítélőtábla a fellebbezést rendszerint tanácsülésben intézi el s főtárgyalást csak akkor kell tartani, ha a ténymegállapítást kell megváltoztatni. A ténymegállapítást azonban a tábla minden bizonyítás fölvétele nélkül, pusztán ex actis megváltoztathatja, holott a szóbeliség és közvetlenség elve ilyen esetben a bizonyítékoknak a királyi Ítélőtábla előtt való teljes reprodukcióját követelné, amire ugyan a Bp. 402. §. 1. pontja ugyan módot nyújt, de amely teljes reprodukció tudomásom szerint a Bp. életbelépése óta egyszer sem történt meg. Ami pedig a részleges bizonyításfelvételt illeti, erről igen lesújtó véleményt nyilvánított Vargha Ferenc a Ténymegállapítás című tanulmányában, melyben meggyőzően fejti ki hogy a tényállásnak ilyen részbizonyítás alapján megváltoztatása mennyire megbízhatlan. A helyzet tehátnemcsak maradt, ami volt 1911 -ben, hanem még rosszabbodott ís, mert a tanácsülésben való elintézés kívánatosnak hirdetett lehetősége folytán a védő nem is kerülhet abba a helyzetbe, hogy abizonyítás hiányosságára a bíróság figyelmét szóval felhívja. A peroruoslat reformja tehát ma már elodázhatlan s annak szempontjából az ügyeket két csoportba kell osztani. A ma a kir. járásbíróság és az Élt. 17. §-a értelmében a kir. törvénynek hatáskörébe tartozó bűncselekmények az egyes bíró hatáskörébe utalandók, aki azok tárgyában — ha 1 évet meghaladó büntetést nem tart kiszabandónak — itétkezik is s ezen ítélet ellen 2 fokú fellebbezés úgy amint azt Degré az 1911. évi ^jogászgyűlésen javasolta. A másik csoportba tartoznának az Elt. 15. és 16. §§. értelmében az esküdtbíróság hatáskörébe utalt és az egyes bíró által a tuszékhez áttett azon ügyek, amelyekben 1 évet meghaladó büntetés látszik kiszabandónak. Ezen ügyekben a kir. törvényszéknek megerősített tanácsa (esküdtbíróság vagy Schöffebiróság) ítélkeznék a kir. ítélőtábla tanácselnökének (vagy egy más felsőbírónak) elnöklete alatt s az így meghozott ítélet elten nem volna helye fellebbezésnek, hanem csak semmiségi panasznak a m. kir. Cúriához. De a perorvoslat ily irányú reformja mellett reformálandó volna az előkészítő eljárás is az igazságügyi rendőrség megszervezésével, a rendőri nyomozásnak csupán a legszükségesebb mértékre szorításával, a súlyosabb bűncselekményekre (Élt 15. 16. §§.) kötelező vizsgálattal és fakultatív vádaláhelyezési eljárással. Ezen reformok útján elérhető volna a büntetőperek mostani tartamának felére csökkentése — a teljes igazságszolgáltatás elveinek sérelme nélkül.