Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 8-9. szám - A szovjet szerzői joga

A SZOVJET SZERZŐI JOGA. 325 ség hiánya, elévülés, időeíőttiség, vagy más hasonló indokból utasította el a keresetet. (C. 1907. június 13. L G. 190/1907. — C. 1906. márc. 20. I. G. 686/905, — budapesti Tábla 1899. május 21. I. G. 70.) Ugyanígy számos esetben a Marosvásárhelyi és Szegedi ítélőtábla. — Ujabban pedig, még pedig 1930. április 9-én P. V. 2476/1929. sz. határozatában a m. kir. Kúria kimondotta azt is, hogy hivatalból észlelendő szabálytalanság, ha a felebbezési bíróság az elévülés fenn nem forgását megállapítva, az ügyet az elsőbírósághoz visszautasítja. Egy másik ugyancsak a közelmúltban hozott és a Perjogi Döntvénytár XV. kötetében 16. szám alatt közölt határozatában a m. kir. Kúria kimondotta azt is, hogy a felebbezési bíróságnak eme eljárása a Pp. 223. §-ának 2. bekezdése alá esik. — Mindezek folytán az eljáró bíróság úgy van meggyőződve, hogy a felebbezési bíróság 9. sorsz. végitéletében foglalt ama meghagyásnak, hogy törvényszerű eljárás eredményeként új Ítéletet hozzon: azzal tett eleget, hogy jelen Ítéletében fenntartotta a 2. sorsz. végitéletében elfoglalt álláspontját." Perrendi szempontból, — vagyis annyiban, amennyiben az elsőbíróság rámutat a felebbezési bíróság eljárási tévedésére, — az indokolás helytálló. Kérdés azonban, vájjon bírói alkotmányjog szempontjából, - hierarchikus szempontból — helyes-e az elsőbíróság álláspontja. És ha nem helyes, akkor további kérdés: hogyan egyeztesse össze ily helyzetben az elsőbíróság a hierarchikus mentalitás követelményeit a perrendtartás követelményeivel?! | A SZOVJET SZERZŐI JOGA. Irta: Dr. THEIN ALFRÉD. Az utolsó évtized szerzői jogi kodifikációs munkássága kétségtelenül Oroszországban érte el numerikusan a legnagyobb eredményt: a három alaptörvényen (1925, 1926, 1928) kívül számos, a részletkérdéseket szabályozó melléktörvénnyel és rendelettel igyekszik az új Oroszország áthidalni azt az ellentétet, amely az egyén, a személyiség jogainak védelme és a kollektív társadalom kulturális kívánalmai között fennáll. Nem egyenes a fejlődés iránya a forradalom véres napjaiban kiadott első rendelettől az ötéves terv újraépítési eszmekörében megfogant utolsó törvényig. A különböző politikai konstellációk és változó gazdasági viszonyok közepette alkotott jogszabályok rétegződéséből azonban élesen kidomborodik az a jellegzetes beállítottsága ennek a kollektív társadalomnak az egyéniség eszmei érdekeihez, mely szükségszerű sajátja a szovjet még kiforratlan jogrendszerének. Az első pillanatban szinte paradoxonnak tűnik, hogy a kollektív társadalom védelemben részesiti az eszmei tulajdont