Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 8-9. szám - A biztosított dolog elidegenítése és a biztosítási novella

320 O. T. Természetes is, hogy ez így volt. Egyrészről a felülvizsgálati értékhatár viszonylagos alacsonysága, másrészről a lüktető gazdasági élet által kitermelt ügyek nagy tömege lehetővé tette, hogy legfelső bíróságaink állandóan hallasák vezető szavukat. De mindenkor figyelte ezeket a döntéseket a szaksajtó is és hozzászólásaival, vitáival, a fogalmak tisztázásával elősegítette az egészséges jogfejlődést. Ez a helyzet azonban merőben megváltozott. Egyrészt a felülvizsgálati értékhatárok emelkedtek, másrészt a gazdasági élet lett vérszegény. Ez azt jelenti, hogy kettős tényező működik most már közre abban, hogy legfelső bíróságaink minél ritkábban adjanak útmutatást. Az esetek nagy tömegében tehát az alsóbíróságok magukra maradnak. Kétségtelen az is, hogy az értékhatárok emelése folytán a közforgalom ügyleteinek legnagyobb része a felülvizsgálat köréből kiesett. Bizonyos kérdések pedig — legalább is önállóan — a felülvizsgálat köréből egyenesen ki vannak zárva. Azt a visszáságot, hogy csak nagy érdekek részesülhetnek mintegy kiváltságként harmadfokú elbírálásban — valamennyien érezzük. Az anyagi lehetőségek szűkre szabott korlátai miatt azonban ez ellen tenni semmit sem lehet. De igenis fel kell figyelni az eddiginél sokkal jobban az alsóbíróságok ítélkezésére. A forgalmi átlagos ügyletek másodfokú elbírálás után további jogorvoslatra igényt nem tarthatnak, tehát a jogvita a kir. törvényszékeknél ér szükségszerűen véget. A jog tehát ma itt alakul, itt formálódik, itt keres új utakat és itt jut néha tévutakra. A legfelsőbb bíróságnak egy-egy határozata tekintélyének erejével kétségtelenül hat, de egyes, egyedülálló döntésből a jogászközönség nem mindig tud és nem mindig mer következtetést levonni, mert hiszen maga a m. kir. Kúria mondotta ki egy határozatában, hogy a , a törvény rendelkezésének egyes esetekben méltányossági okból az alkalmazottra kedvező értelmezésére, mint kivételes, esetenkénti mérlegelésen alapuló bírói döntésre pedig — mint törvényt magyarázó, jogszabályt alkotó bírói gyakorlatra hivatkozni nem lehet." Tehát az egyedülálló döntésről nem lehet megállapítani; vájjon az az általános érvényű jogszabály felismerésén, vagy csak az adott körülmények között nyilván helyénvaló méltányosságon nyugszik-e? Az irányító hatás még a legfelsőbb bíróság részéről is a gyakoritásban, azonos esetek többszöri azonos eldöntésében jejentkezik kétségtelenül s jól felismerhetően. Erre pedig a fennt elmondottak alapján alig van módja a legfelsőbb bíróságnak.