Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 8-9. szám - A biztosított dolog elidegenítése és a biztosítási novella

318 DR. TÚRY SÁNDOR KORNÉL. Márpedig a fentiek szerint joghatályos annak a megállapodásnak, amely a dolog megszerzője és az elidegenítő között az átszállás kizárása tárgyában létesül, épen az a következménye, hogy az elidegenítő személyében megszűnvén az érdek, tárgyát veszti maga a biztosítás is; új biztosítási jogviszony pedig a dolog megszerzőjének személyében épen a biztosítási érdek hiányában nem jön létre. Épen azért: az ellentét, amelyet a Nov. és a Kt. 484. §-a között nálunk felfedezhetni véltek, csupán látszólagos. Megjegyzem, hogy én az egész kérdés gyakorlati jelentőségét nem annyira az ingatlanokkal (épület) kapcsolatban látom. Az okiratban ugyanis, amelyre mai jogunk értelmében az ingatlant elidegenítő jogügylet érvényességéhez amúgy is szükség van, a felek többnyire külön kikötik, hogy az illető épületre vonatkozóan fennálló tűzbiztosítás — erről van leginkább szó — átszáll a megszerzőre s ezzel kapcsolatban megállapodnak a már fizetett és a még fizetendő díjaknak ki által viselése tárgyában is. Ellenben az újabban nálunk is egyre nagyobb tért hódító autőkaskobiztosítás szempontjából vélek a kérdésnek különösen nagy jelentőséget tulajdoníthatni, egyrészt mert — épen a mai gazdasági viszonyok között — a gépkocsik általában sűrűbben cserélnek gazdát akár mint az ingatlan (épület) akár bármely más tárgya (substratuma) a biztosításnak; másrészt pedig a gépkocsi rendkívül sok veszélynek lévén kitéve, a biztosítási dijak is meglehetősen magasak, aminek folytán ebben a vonatkozásban a biztosító vállalatoknak is nagyobb érdekük fűződik a b. fennmaradásához. Hozzájárul ehhez, hogy a gépkocsi-biztosításnak egy különleges faja, a felelősség- (szavatossági) biztosítás újabb jogszabályaink folytán8 feltehetőleg nagyobb fejlődésnek fog indulni, aminek folytán a fentebb tárgyalt kérdés: a gépkocsi megszerzőjének a biztosításhoz kötöttségének kérdése szintén fel fog vetődni, ha ugyan — és ezt különös nyomatékkal emelem ki — a Kt. 484. §-át a felelősségbiztosításra egyáltalán ki lehet terjeszteni.9 Megának az autókaskobiztosításnak kérdésünk szempontjából elfoglalt jelentőségét bizonyítja az a tény is, hogy a német bíróságok is csak ezzel kapcsolatban jutottak legújabban abba a helyzetbe, hogy a kérdésben állást foglaljanak még pedig az általunk helyesnek tartott abban az értelemben, hogy a gépkocsi elidegenítője és megszerzője megállapodhatnak a biztosítóra is kiterjedő joghatállyal abban, hogy a biztosítás ne szálljon át a megszerzőre. A kérdésnek a jövőben a fenntiek szerint várható nagyobb gyakorlati jelentőségére tekintettel de lege ferenda mindenképen 8 A közhasználatú gépjármü-vállalatokról szóló 1930 : XVI. t.-c. 39. §-a és törvény végrehajtása tárgyában 57.000/1931. K. M. sz. alatt kiadott (a Rend. Tárának 1931. évf- 1285 lapján közölt) keresk. ügyi miniszteri rendelet. 9 L. erre a rendkívül érdekes kérdésre: Túry: Felelősségbiztosítás (1931) 196 és k. 1 ; s legújabban Ehrenberg: Manes—Fesgabe id. h.