Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 8-9. szám - A biztosított dolog elidegenítése és a biztosítási novella

316 DR. TÚRY SÁNDOR KORNÉL. felmondási jog mellett is elismeri az említett megállapodás joghatályosságát, helyesen abból indulva ki, hogy két különböző dolog az, hogy a dolog megszerzője egyáltalában be sem lép az elidegenítő által megkötött bizt. jogviszonyba avagy hogy az ő részéről valamely positfv cselekvésre (felmondás) van szükség annak a célnak elérése végett, hogy őt ne kösse az elődje által kötött b. szerződés, úgy nyilvánvaló, hogy teljesen lehetetlen a mi jogunkban elzárkózni a szóban levő megállapodás jogérvényességének elismerése elől, mert ez — a felmondási jog hiányában — valóban arra a tarthatatlan állapotra vezetne, amelyet egyesek a Nov. által már is felidézettnek vélnek. Sőt: a felmondási jog hiánya folytán hazai jogunk szempontjából tárgytalan a szóban levő megállapodás érvényessége ellen a külföldi jogok vitájában felhozott az az érv (Wilckens), hogy a dolog megszerzője ugyanazt a célt, amelyet e megállapodással kívánna biztosítani a maga részére, elérheti úgyis, hogy az átruházásnak a biztosítónál amúgy is kötelező bejelentésével egyidejűen felmondja a bizt. jogviszonyt, miért is semmi szükség nincs annak a megengedésére, hogy a két új szerződő fél, nevezetesen az elidegenítő és a megszerző, a közöttük létrejövő szerződéssel beleavatkozhassanak egy harmadik személynek, — a biztosítónak— érdekszférájába (id. h. 163. 1.) Mégis ez az utóbb érintett szempont: a biztosító sérelme — függetlenül a felmondási jog fennállásától vagy hiányától — nagyon megfontolást érdemel. Első pillanatra ugyanis annak a meggyőződésnek adhat tápot, mintha a biztosítóra vetett tekintetnek ís befolyásolnia kellene a szóban levő megállapodás érvényességének a kérdését. Nem ugyan az átruházást kimondó jogszabály kógens jellege miatt — már t. i. ott, ahol valóban van ily ereje ennek a rendelkezésnek (N., O., Sv.) — hanem ama kétség folytán, vájjon lehetséges-e az, hogy a dolog megszerzője és elidegenítője, a kettőjük {intern) megállapodásával megakályozván az egyikük (a megszerző) és egy harmadik személy (a biztosító) között már a törvény erejénél fogva keletkező bizt. jogviszonynak létrejövetelét, ezt a harmadik személyt hátrányosabb helyzetbe hozzák annál, amelyben utóbbi ily megállapodás hiányában lenne Mert — mint Kisch tanítja (id. m. 338. 1.) — nem szabad szem elől téveszteni azt, hogy biztosítási szerződés — fennmaradása esetébén — nem csak jogokat biztosít a megszerzőnek, hanem rá kötelezettséget is ró (díjfizetés), amelynek megfelelő viszonos jog viszont a biztosítót illeti. Már pedig — mondja Kisch — ha annak nincs is akadálya, hogy a' megszerző a dolog elidegenítőjével kötött jogügyletben a harmadik személy javára szóló szerződés szabályai szerint lemondjon azokról a jogokról, amelyek őt a biztosító ellen az ő reá (t. i. a megszerzőre) már a törvénynél fogva átszálló szerződés alapján megilletnék, de