Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)
1932 / 8-9. szám - A biztosított dolog elidegenítése és a biztosítási novella
A BIZTOSÍTOTT DOLOG ELIDEGENÍTÉSE. 309 log mindenkori jövőbeli tulajdonosainak érdekét is, vagyis hogy a biztosítás tárgyát tevő érdek e modern jogalkotások körében csupán valamely konkrét személyhez tapadó u. n. subjektiv érdek lehet, nem pedig egy meghatározott konkrét személytől függetlenített, u. n. objektív érdek. Ha ugyanis az objektív érdeket tekintenék e törvényalkotások a b. tárgyának, akkor a b. jogviszony átszállását kimondó említett rendelkezések merőben feleslegesek lennének. Ebben az esetben ugyanis — mint másutt tüzetesen kifejtettem4 — magától értetődnék, hogy nem csak az lenne biztosított a b. szerződés alapján, aki a szerződés megkötésekor tulajdonosa a dolognak, hanem annak minden későbbi tulajdonosa is, mert a bizt. már tárgyának (az érdeknek) természeténél fogva javára szolgálna a dolog minden későbbi megszerzőjének is. Nem lenne tehát szükséges külön kimondani az átszállást, sőt — mint Kisch helyesen megállapítja (Handbuch des Vers.-rechts, III. köt. 44. 1.) — „ átszállás"ról logikusan nem is lehetne szó, hanem csak arról, hogy a biztosítás már eleve meg lenne alapítva minden érdekeltnek s ennélfogva a dolog minden későbbi tulajdonosának, mint ilyennek a személyében is. Tényleg azonban nem feleslegesek a szóban levő rendelkezések. Az idézett törvények keletkezési történetéből és indokolásából ugyanis világosan kitűnik, hogy e rendelkezéseknek az az elvi megfontolás szolgált alapjául, hogy nélkülök az érdek megszűnése folytán meg kellene .szűnnie magának a biztosításnak is, aminek viszont az lenne a következménye, hogy nem csak a dolog elidegenítője maradna bizt. védelem nélkül (ami természetes), hanem a megszerző is, mert bár ő érdekelt ugyan a dolog tekintetében, de tényleg nincs szerződési viszonyban a biztosítóval. (V. ö. a N. indokolást a 69—73. §hoz). Ez azonban a javak forgalma szempontjából nem célszerű, a megszerző szempontjából pedig egyenesen hátrányos és méltánytalan is lenne. Vagyis tisztán célszerűségi és méltányossági tekintetek azok, amelyek irányadóak voltak az átszállást kimondó törvényi rendelkezések megállapításában. Ámde ilyként ezek a rendelkezések az említett törvények rendszerében épen a dolog megszerzőjének érdekében (javára) tett kivételek lévén a subjektiv érdek biztosíthatóságának elve alól, ez már önmagában kizárja azt, hogy a b. hatályát a dolog megszerzőjére, mint új érdekeltre utóbbi beleegyezése nélkül, sőt akarata ellenére is ki lehessen terjeszteni. Hiszen az ő érdeke — habár az elidegenítőjével azonos fajú — de mégis attól különböző, önálló érdek, amelyet épen csak az új érdekeltre vetett méltányossági tekintetből lehetne az említett törvények rendszerében az elidegenítés alkalmából bizt tárgyává tenni. Ha a törvény által védeni kívánt személy nem reflek4 A biztosítási érdek subjektiv (alanyi) jellege, Grill K. 1931. 50. 1.