Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 8-9. szám - A biztosított dolog elidegenítése és a biztosítási novella

306 DR. TÚRY SÁNDOR KORNÉL. Az általános jogelveknek megfelelőleg a 9. §. utolsó bekezdése a sérelmet szenvedett félnek a semmisségtől függő jogok gyakorlására, kifogások formájában, korlátlan jogokat engedélyez az esetre nézve, ha a sérelmet okozó fél érvényesít a semmis szerződésből kifolyólag jogokat. Vitás lehet, hogy ha a kizsákmányoló ügylet tényálladéki elemei megállapítást nyernek, úgy a magánjogi jogkövetkezmények az eddigi bírói gyakorlat, avagy az 1932. évi VI. t. c. 2. §-ának rendelkezései alapján bíráltassanak-e el. A 9. és 10. §-ban e tekintetben határozott intézkedés nem foglaltatik. Részemről e tekintetben csatlakozom dr. Almási Antal már idézett fejtegetéseiben elfoglalt álláspontjához, mely szerint a magánjogi következmények az eddigi bírói gyakorlat alapján bírálandók el. (Jtalik itt ezzel kapcsolatban a javaslat előadójának dr. Fabinyi Tihamérnak (Országgyűlési Tudósítás 97 oldal) találó megjegyzéseire is, mely szerint reálügyleteknél: „nem indokolt a magánjogi és büntetőjogi üldözés egész apparátusát életbeléptetni. A BIZTOSÍTOTT DOLOG ELIDEGENÍTÉSE ÉS A BIZTOSÍTÁSI NOVELLA. Irta DR. TÜRY SÁNDOR KORNÉL egyetemi tanár. Régi igazság, hogy minden részkodifikáció bizonyos veszélyt rejt magában. Áll ez különösen akkor, ha a törvényhozó törvényileg már rendezett valamely materiából kiragad egy vagy egyes kérdéseket s ezeket akként teszi újabb szabályozás tárgyává, hogy egyéb részeiben a régi — már meglevő — szabályozást érintetlenül hagyja. Bármennyire helyesek, sőt szabatosak ugyanis önmagukban az új szabályok, a változatlanul hagyott (régi) szabályok egyikére-másikára való kihatásukban (kisugárzásukban) oly helyzetet teremthetnek, amely megzavarja a régi és az új között szükséges harmóniát. De ily ellentét valóságos meglétének a hiányában is az új rendelkezések alkalmasak lehetnek — érdemi helyességük ellenére is — annak a látszatnak a felkeltésére, mintha ily ellentét fennállana és oly jogkövetkezményeket vonna maga után, amelyek a jogrendszer alapelveivel ütköznek össze. Ily látszólagos ellentétet véltek nálunk megkonstruálhatni az 1927. évi X. tc. és a Kt.-nek a biztosított dolog elidegenítését tárgyazó 484. §-a között. A biztosítási novellának nevezett ez a törvény (rövidítve: Nov.) tudvalevően orvosolta azokat a visszásságokat, amelyek a biztosítási díj fizetésével kapcsolatban a Kt. hetedik címének 2. fejezetében szabályozott bizt.