Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)
1932 / 8-9. szám - Részvénytársaságok egyesülése
294 DR. SCHUSTER RUDOLF. RÉSZVÉNYTÁRSASÁGOK EGYESÜLÉSE. Irta: DR. SCHUSTER RUDOLF, a m. kir. Szabadalmi Felsőbíróság ny. elnöke. A részvénytársaságok egyesülésének kérdése nálunk — a legújabb időtől eltekintve — meglehetősen el volt hanyagolva, még pedig úgy az irodalmunkban, mint a judikaturánkban. Az irodalmunk a háború előtti időben ezzel a kérdéssel alig foglalkozott, a keresk. törvényünkbe foglalt részvényjog egyetlen egy szakaszban (208. §-ban) igyekezett ezt a kérdést szabályozni. A judikaturánkban is igen kevés határozatot találunk, amely ezzel a kérdéssel foglalkozik és ha ezeket megnézzük, azt találjuk, hogy bíróságaink az egyesülés lényegét és gazdasági célját és rendeltetését nem fogják fel helyesen, minél fogva igen aggályos határozatok keletkeztek, amelyek azt a benyomást teszik, mintha bíróságaink azt célozták volna, hogy az egyesülést lehetőleg meg kell nehezíteni. Ha pl. a Bpesti K. ítélőtáblának 6. P. 4481/925. sz. a. és 6. P. Ö84/925. sz. a. kelt határozatait nézzük (1. Hitelj. Dtár XVIII. 58 stb. old.), azt látjuk, hogy az alaptőke felemelését az átvevő társaság részéről az egyesülés nélkülözhetetlen kellékének veszik; továbbá, hogyha az átvevő társaság abból a célból, hogy az átadó társaság részvényeseinek részvényeket adhasson, saját részvényeit megszerzi, ezt a keresk. törv. 161. §-ába ütköző eljárásnak minősítik; továbbá, hogy az átvevő társaság az átadó társaság üzletkörét nem folytathatja, ha ez az üzletkör a tervezetbe felvéve nem volt stb. Igaz, hogy ugyanaz a bíróság már 1928-ban ezt az aggályos álláspontját revízió alá vette és pl. P. VI. 8206/928. sz. a. hozott határozata helyesebb irányba fejleszti ezt a jogot, általában véve azonban a későbbi judikaturából sem tanulhatunk sokat ebben a kérdésben. Ezért az alábbi soraimban a judikaturánkra nem igen hivatkozom. Az a körülmény, hogy a judikaturánkban aránylagvéve oly kevés jogeset fordul elő az egyesülést illetően, nyilván annak tulajdonítható, hogy kevés volt az egyesülések száma. A későbbi időben az egész világon előállott nagy gazdasági változások és válságok a mi kérdésünkben is nagy változást idéztek elő azáltal, hogy a tőkekoncentratio, a rationálás, koncernképződés, kartelek stb. annyira előtétbe léptek, hogy a részvénytársaságok egyesülése is igen fontos gazdasági tényező lett, amelyre az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani. Németországban ezt már rég felismerték (1 az u. n. Schlegelbergerféle törvényjavaslatot). De felismerték ezt nálunk is, ahol egyelőre csak a Dr. Kuncz Ödön 1932. évi törvénytervezetére és Dr. Kohner Artúrnak a jogászegylet igazgató választmánya által kiküldött részvényjogi bizottsága elé terjesztett kitűnő előadói véleményére és az ahoz kapcsolódott bizottsági tárgyalásra utalok. Mindezeket szem előtt tartva a magam részéről a felvetett kérdésre észrevételeim a következők:
