Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 8-9. szám

AZ ORSZÁGOS BÍRÓI ÉS ÜGYÉSZI EGYESÜLET. 289 AZ ORSZÁGOS BÍRÓI ÉS ÜGYÉSZI EGYESÜLET LÉTJOGOSULTSÁGA.*) Előadta DR. JUHÁSZ ANDOR, a m. kir. Kúria elnöke az Országos Bírói és Ügyészi Egyesületnek Budapesten 1932. évi október hó 2.-án tartott közgyűlésén. Amikor negyedszázaddal ezelőtt a magyar bíráknak és ügyészeknek Grecsák Károly akkori kúriai bíró vezetése alá került csoportja tudatára ébredt annak, részben talán tudat alatt érezte, hogy a bírói hivatalnak az eddigiekben ösmertetett törvényi elrendezése nem biztosítja kellőképen a jageszme uralmának a megingathatlanságát és hogy a bírói függetlenség terhét viselő azokat az erkölcsi erőket, amelyekről említést tettem, nem szabad továbbra is elszigeteltségükben meghagyni, elhatározta, hogy egyesületté alakulva, közös erővel veszi fel társadalmi téren a küzdelmet az igazságszolgáltatás nagy céljaiért s elsősorban a bírói állásnak megfelelő törvényi biztosítékokkal való körül bástyázásáért. Talán ez az első célkitűzés, mely a bírói illetmények kérdését is felölelte, talán a hivatalnoki egyesületek működésében itt-ott tapasztalt egyes ferdeségek ösmerete okozta, hogy a bírói karunknak nagytekintélyű, legértékesebb tagjai közül igen számosan bizonyos idegenkedéssel néztek az elé a tömörülés elé és távol maradtak a megindult mozgalomtól. Attól tartottak, hogy a tömegmozgalmak természetrajzánál fogva ez a szervezkedés is a testületnek könnyebb fajsúlyú, hangos elemeit fogja felszínre vetni, hogy a bírák egyesülése is bele fog esni abba a hibába, amely az efféle társulások életében néha tapasztalható, t. i., hogy üléseikben az önbírálat teljes kikapcsolásával kizárólag a tagoknak az állammal szemben támasztott igényeiről és azok fokozásáról esik szó, vagyis végeredményben attól tartottak, hogy az ő lelki világukban igen magas erkölcsi polcra helyezett bírói állás tekintélye szenvedni fog az egyesületi életnek gyakran zajos és egyoldalú megnyilatkozásai közepette. Istennek hála, ezek a tiszteletreméltó aggodalmak nem bizonyultak alaposaknak. Egyesületünk már röviddel megszületése után keresztülesett a gyermekbetegségeken, tagjai tisztába jöttek azzal, hogy közös óhajaikat nem öncélképen, hanem csak a közérdek függvényeként hangoztathatják, hogy az egyesülés főcélja'a magyar igazságszolgáltatás megszilárdításában való önzetlen közreműködés kell, hogy legyen és hogy csak azo k a törekvések jogosultak, amelyek ennek a főcélkitűzésnek a szolgálatában állanak. Aki egyesületünk közlönyének évfolyamait áttanulmányozza, meggyőződhetik arról, hogy az egyesületi élet irányát és szín*) Részlet a m. kir. Kúria elnökének nagyszabású beszédéből.