Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 7. szám - Osgyáni Rónay Károly dr. v. kir. közjegyző : A magyar közjegyzőség megalkotása és fejlődése [könyvismertetés]

IRODALOM. 277 közjegyzőséget is a községi jegyzői kar, ~ kiszorítja pedig kellő jogi képzettség nélkül, politikai befolyásánál fogva, és annál a hatalomnál fogva, melyet közigazgatási jogunk és adójogunk a jegyzőre ruház. „A magyar közélet átka" — mondja Rónay meglepő bátorsággal — „a túlságos politika, valamint a vele járó pártoskodás és ennek kelevénye, a korteskedés Éppen ennek kínálta fel magát a községi jegyzői kar, még pedig teljes sikerrel." Nem hallgatja el azonban Rónay azt sem, hogy „magukban a közjegyzőkben is van hiba." Sok hibát sorol fel, őszintén és élénk kritikával; nem hallgatja el azt sem, hogy a kormány „a közjegyzői állásokat túlnyomóan kortesszolgálatok megjutalmazásául tölti be, ami sorvasztólag hatott az intézményre." Ezen, a jogászközönség részéről bizonyára megértésre és méltánylásra lelő kritikához hozzáfűz azonban Rónay egy megjegyzést, mely már kevésbé fog méltánylásra és megértésre lelni, — azt, hogy „a kormány" az, aki kortesszolgálatotokat jutalmaz közjegyzői kinevezéssel, mert — így mondja Rónay — „az igazságügyminiszterek meggyőződésük ellenére voltak kénytelenek közjegyzői állásokat betölteni." Rónay ezen állítására azonban se adatok se bizonyítékok nincsenek és az igazságügyiniszter tagja lévén a kormánynak, olyan tagja, kinek önállósága és gerince van, lehetetlen áthárítani a kortesszolgálatok jutalmazásáért való felelősséget az igazságügyminiszterekről a kormányra. A helyesebb, pártatlanabb politikamentes kinevezési rendszertől, („mert a mai gyakorlat demoralizálóan hat") és a közjegyzői kar anyagi és szellemi áldozatkészségétől várja Rónay a közjegyzői intézmény fejlődésének lehetőségét. Ezek mellett a kulturális fejlődéstől és anyagi viszonyoktól várja a javuló fejlődést, ezekkel kapcsolatban az ügyvédi kar helyzetének javulásától, hogy „az ügvédségnek ne legyen oka közjegyzőség után sóvárogni." Még lényegesebbnek véli azonban Rónay, hogy „ne késsék soká a választójog egészséges reformja és a titkos választás életbeléptetése a községekben is; ezzel a kortesszolgálatok lehetősége csökkenni fog; másrészt a közigazgatási teendők mind nagyobb mértékben fogják igénybevenni a községi jegyzők idejét és erejét s állam és községek válvetve lesznek kénytelenek őket tisztességes javadalmazásban részesíteni, nem úgy, mint most, amikor a jegyzői fizetés csekély voltát az okiratolási jövedelemnek kell intézményesen pótolnia." Rónay e nézeteit a magyar jogászközvélemény bizonyára osztja. Érdekes, jól megírt, tanulságos könyve, széles körök figyelmét érdemli rneg. _ai Das Eherecht Ungarns. Dr. Anton Almási: Das materielle Eherecht Ungarns. Dr. Bódog Révay : Eheverfahren und Eherechtsliteratur. Különlenyomat Loewenfeld Rechtsverfolgung im internationalen Verkehr IV. kötetéből. A magyar házassági jognak teljes és hiteles képét nyeri a német jogászközönség e négyíves