Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 7. szám - Hazai bírói gyakorlat

274 JOGGYAKORLAT. hitelező kezéhez történt kifizetése tehát az adóst a lefoglalt tárgyakkal való rendelkezésre fel nem jogosítja. 1932. III. 18. B. 6136/930. B N. 50. §-ba ütköző csalásban mondta ki bűnösnek a C. a festőmestert, aki épületeknek silányabb anyaggal, szerződésellenes festése által a megrendelőnek kárt okozott. 1932. V. 10. B. 1038/932. A Btk. 386. §-ába ütköző olyan cselekménynél mely adósság koholásával követtetik el, a vétség és bűntett közti értékhatár ama vagyoncsökkenés alapján állapítandó meg, mely a szenvedő vagyonnak ilyen módon való gyarapodása folytán, az adós vagyonában előáll. Ennyivel károsítja meg t. i. az adós a hitelezőit, akiknek követelése már a bírói jogsegélyre való szorultság állapotában várja az adós vagyonából való kielégítését. Természetesen, ha az álhitelező a követelését még perelte is, sőt végrehajtási lépéseket is tett, a kár fogalma alá kell vonni a koholt követelés tőkeösszegén felül annak mindama járulékait is, melyek az adós vagyonát a valódi hitelezők rovására, apasztani alkalmasak. 1972. IV. 20. B. 2430/931. A 422 § 1. pontban meghatározott tényálladéknak a bevégzettségéhez nem szükséges az, hogy maga az illető ház teteje vagy valamely szoba ajtaja vagy ablaka fogjon tüzet, illetve boruljon lángba —, a ház felgyújtása be van fejezve már azzal, ha a vádlott a ház bármelyik helyiségében lévő bútorokat vagy más ingóságokat szándékosan meggyújtja, mert ezeknek a házzal helyi kapcsolatban lévő tárgyaknak a lángra lobbantása egyenlő hatályú azzal, mintha az épület állaga, a tető, ajtó vagy ablak stb. gyullad meg. Az ellenkező álláspont oda vezetne, hogy a lakásban felhalmozott bútor és esetleg az épület értékét jóval meghaladó műkincsek, ritkaságok szándékos felgyújtása és elhamvasztása csupán a Btk. 418. §-ban meghatározott vétséggé, vagy legfeljebb a gyújtogatás kísérletévé minősülne, holott a Btk. 422. §-nak 2. pontja az épület felgyújtásával egyenlően értékeli és befejezett bűntettnek tekinti az említett ingóságoknál gyakran sokkal kisebb jelentőségű áru- és terménykészlet, vagy anyagkészletnek szabad téren való felgyújtását is. A gyújtogatás büntette különben is nem merőben vagyonelleni, hanem elsősorban „közveszélyűu cselekmény, melyet a Btk. azért helyezett oly szigorú büntetési tételek alá, mert a törvény által a 422. §-ban felsorolt tárgyak felgyújtása nemcsak az illető ház tulajdonosára vagy lakójára, de egy egész helyiség, személyi és vagyoni biztonságára rendkívül súlyos, közvetlen veszedelmet jelent. Ebből folyóan a gyújtogatás befejezéséhez mellékes az a körülmény, hogy a felgyújtott tárgy mily értékben sérült vagy semmisült meg a tüzgerjesztés folytán, hanem a döntő mozzanat az, hogy a vádlott által alkalmazásba vett gyújtószer a megsemmisíteni óhajtott tárgyon vagy az azzal