Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 7. szám - Hirdetés - kártérítés - elkobzás

236 HIRDETÉS — KÁRTÉRÍTÉS — ELKOBZÁS. Az 1921: 54. t. c. életbelépte óta kifejlődött bírói gyakorlat, melyet különösen szerzőjogi zárlati kérelmek alakítottak ki,, egyhangú a tekintetben, hogy a bitorló cselekmény hirdetésére szolgáló eszközök elkobozhatok nemcsak akkor, ha a cselekmény már a kísérletig eljutott, hanem akkor is, ha a véghezvitel irányában még semmi se történt. A zárlati végzések ily hirdetésekre kíméletlenül lecsaptak, ha nyilvánvaló volt, hogy leendő bitorlási cselekmény elkövetése hirdettetik. Nyitott kérdés maradt azonban eddig, — a zárlati eljárások során ez a kérdés természetesen nem is kerülhetett előtérbe — hogy ha a bitorlási cselekmény véghezvitele mégsem kezdetett, hanem csak előzetes hirdetése történt a leendő bitorlási cselekménynek, tehát oly cselekmény, mely nem tartozik a véghezvitelhez: vájjon ez von-e maga után kártérítési kötelezettséget és ha igen, ez a kártérítési kötelezettség a Szjt. szerinti kártérítést von-e maga után, oly kártérítési kötelezettséget, mely az általánosnál szigorúbb, az tágabb, bővebb és szabadabban mérlegelhető ? Általános magánjogi szabályok szerint nyilván kártérítéssel tartozik az, aki másnak jogvédte érdekét jogellenesen és vétkesen sérti (M. J. T. T. 1709.). A bitorlás hirdetője kétségtelenül jogellenesen sérti másnak jogvédte érdekét és pedig vétkesen, — ha vétkesen. A Szjt. szövege az ilyen hirdetésre vonatkozólag ugyan nem mond többet mint azt, hogy annak elkövetésére szolgáló eszközök elkobozhatok, azonban abból, hogy a csak hirdetésre nézve kártérítés iránt nem rendelkezett, még nem következtethető, hogy a Szjt. az okozott kár megtérítése alól a károkozó hirdetőt fel akarta menteni. Kártérítési kötelezettség tehát minden esetre megszabandó lesz az ilyen hirdetés miatt. Kérdés azonban az, hogy a kártérítésre, melyről a Szjt. nem rendelkezik, az általános magánjog elvei alkalmazandók-e vagy pedig a Szjt. speciális kártérítési szabályai? A különbség lényeges. Mert a Szjt.-nek egészen speciális kártérítési rendszere van, olyan, amelyet a magánjogi gyakorlatunk nem általánosított. Hogy egyébre ne utaljunk: ha a bitorlót sem szándékosság, sem gondatlanság nem terheli, tehát ha a jogsértés csak jogellenes, de nem vétkes, akkor is fennáll a Szjt. szerint a bitorló a kártérítési kötelezettsége a gazdagodása erejéig. Továbbá: a Szjt. szerint a bitorló kiadni köteles a gazdagodását még akkor is, ha a sértettnek kára nincs is. (Grossschmid egy helyen vallja ezt az elvet a magánjog általános szabályaként, de bírói gyakorlatunk ebben nem ment vele.) Ezenfelül a Szjt. kötelezően megállapítja, hogy a nemvagyoni kárért pénzbeli kártérítés (elégtétel) adandó, a mi általános magánjogunk szerint nem kötelező ily generálisan. A Kúria fentemlített ítéletében most állástfoglalt az itt fel-