Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 7. szám - Bírói jogalkotás és törvényértelmezés

222 ALFÖLDY EDE. fölfogások különbözhetésének és a többféle magyarázat lehetőségének a köre annyira tágul, hogy olyan álláspontok is, amelyekről eddig legfeljebb élclapokban lehetett szó, ma már komoly törvényhozói vitákban, sőt bírói indokolásokban is helyet foglalhatnak. Tévedés volna azonban, ezeket a körülményeket kizárólag eltévelyedéseknek minősíteni és nem egyúttal az eddigi állapotok elmaradottságának a számlájára elkönyvelni. Annak következtében, hogy a jogviták elbírálása terén a fölfogások különbözőségének a lehetősége megnagyobbodott és a magyarázat, értelmezés és mérlegelés többféleségének a köre kitágult, nyomatékossá vált a bíró és a törvény viszonyának végérvényesen soha el nem dönthető kérdése. A bírói hivatás nem merül ki a törvény uralmának a biztosításában, hanem egyúttal arra is irányul, hogy a törvény esetleges hibáinak és hiányainak egyesek kárát ne vallják, tehát a bíró nemcsak őre a törvénynek, hanem bizonyos mértékben a törvény ellen is kell oltalmat nyújtania. Viszont a törvény is nemcsak hatalmat ruház a bíróra, hivatása teljesítéséhez, hanem egyúttal meg is köti a kezét abban a tekintetben, hogy a törvénytől függetlenül önállóan egyéni meggyőződést ne érvényesíthessen. Egyrészről a lehető legtökéletesebb törvény is rá-rászorul a bírói simításra, helyesbítésre és kiegészítésre, másrészt pedig az elképzelhetően legjobb bíró sem versenyezhet a törvénnyel azoknak az alapoknak a megteremtése és azoknak az irányoknak a kijelölése tekintetében amelyektől az emberiség általános boldogulhatása függ. Túlhaladottaknak tekinthetjük tehát azokat az álláspontokat, amelyek a jogrend szabályozását egyedül a törvényre, vagy egyedül a bíróra bíznák. A probléma megoldásának a módját a törvény és a bírói szellem összhangjában és az összeegyeztetés akadályainak a lehető kiküszöbölésében kell keresni. * A törvényhozás akarata a tudomány eredményeiből szokott kialakulni és ennélfogva mindazoknak a vívmányoknak az érvényre juttatását célozza, amelyeket a tudósok és bölcsek legjobbjai évezredeken át vállvetve kieszeltek. Minthogy azonban az ideális törvényhozási akarat, amely a törvény áldottságát eredményezi, nem minden törvényben nyilvánul meg és nem is mindég teljes mértékben, továbbá minthogy a legideálisabb törvényhozási akarat sem képes minden eshetőségre és minden időkre ráülő szabályokat kieszelni és megalkotni, ennélfogva a bírói jogalkotás