Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 5-6. szám - A biztosítási végrehajtásnál lefoglalt követelésről

JOGGYAKORLAT. 211 A 400. §-ba ütköző okirathamisítást állapított meg a C. abban az esetben, amikor a tettes egy kitöltetlen űrlapot láttamoztatott a hatósággal és a hatóság a láttamozási abban a tudatban adta meg, hogy az űrlap a valóságnak megfelelően fog kitöltetni. Ezzel szemben az űrlapba (vasúti munkásigazolvány) a valóságnak meg nem felelő adatokat írt a tettes. 1932. IV. 27. B. 346/932. 404. § szerinti okirathamisítás fennforog akkor is, ha az okiratot megállapodás ellenére nem közvetlenül maga a vádlott tölti ki, hanem a váltót szabad felhasználás céljából adja át a váltóbirtokosnak, akine-k- a vádlott és közte történt megállapodás értelmében jogában állott a váltót kitölteni. Nem osztotta tehát a C. azt az álláspontot, mintha itt csupán 355. § forogna fenn. 1932. V. 3. B. 5222/931. II. Alaki jog. Felhatalmazásra és magánindítványra üldözhető rágalmazás ugyanazon cikkben. Amennyiben a cikkben csupán felhatalmazásra üldözhető rágalmazás címén hivatalból vád tárgyává tett tényállításon felül magánindítványra üldözendő rágalmazást vagy becsületsértést tartalmazó tényállítások vagy kijelentések vannak, ezekre vonatkozólag a sértett mint fömagánvádló képviselheti a vádat. Ily esetben ugyanis a jogtárgy (a becsület) egységessége dacára a támadás egy része inkább, sőt kizárólag a sértett egyéni becsülete ellen, más része pedig ezenfelül, sőt elsősorban hivatali becsülete, esetleg hivatali állásának tekintélye ellen irányul, mely utóbbi esetben a közérdeki szempontok megvédése lép előtérbe. Akkor tehát, ha a közvádló a Bp. 41. § harmadik bekezdése értelmében a magánvádas vétség tekintetében a vád képviseletét közérdekből nem veszi át, s a sértettnek viszont nem engedtetnék meg a magánvád képviselete, a magánvádas rágalmazás, amely pedig esetleg a súlyosabb jellegű lehet — és érzékenyebben érintheti a sértett becsületét, mint a közvádas rágalmazás, megtorlatlanul maradna, illetve a sértett az elégtételtől elesnék. 1932. V. 13. B. 1041/932. Sajtótörvény 28. § 2. p. szerinti kihágásban (biztosíték le nem tétele) nem mondható ki bűnösnek az, akit a 24. § 4. pontja szerint vétség miatt (lapindítás be nem jelentése) elítélnek. E két deliktum cselekményegységbe olvad. 1932. V. 24. B. 942/932.. B. V. Kir. közjegyző, ha hagyatéki ügyekben jár el, bírói kiküldött, ily minőségben sérelmére elkövetett rágalmazás címén az eljárás megindításához szükséges felhatalmazást a 9. § 4. p. értelmében az igazságügyminiszter adja meg. 1932. V. 4. B. 719/932. 14*