Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 5-6. szám - A biztosítási végrehajtásnál lefoglalt követelésről

204 JOGGYAKORLAT. elbirtoklási időt. A K. P. VI. 5149/1930. sz. határozat szerint mégis a magyar állam telekkönyvi tulajdonosi minőségéből kifolyóan a vele egy tekintet alá eső MÁ V-val szemben sem hozható fel sikerrel erősebb birtoklási jogcímként a 100 évet el nem érő birtoklás ténye. (1932. V- 27.) III. 1. A kamatra vonatkozólag utalunk itt a K. P. V. 2988— 1930. sz. alatt található megállapításra, hogy az állandó bírói gyakorlat szerint, ha a hitelező külön fenntartás nélkül, csak a tőkéért s annak a kereset beadásától járó kamataiért perel, utóbb már bírói úton külön perben nem követelheti a kereset beadása előtt lejárt kamatokat. (1932. V. 4.) 2. Az engedmény köréből feljegyezzük: Irányadó anyagi jogszabály, hogy az adós az engedményezőhöz való jogviszonyából eredő kifogásait az engedményező jogán fellépő engedményesnek is ellene vetheti, feltéve, hogy a kifogások oly alapon illetik meg, amely már megvolt, amikor az adós az engedményről értesítést kapott. Ebből folyik, hogy elegendő az, hogy a kifogás jogalapja álljon már fenn az értesítés megtörténtekor, és nem szükséges, hogy az értesítés előtt már esedékessé is váljék, illetve teljesedésbe is menjen a kifogás alapját adó kötelezettség. Az engedmény kelte csak az engedményező és engedményes, valamint több engedményes egymáshoz való viszonyában bír jelentőséggel, míg az engedményezett adóssal szemben csak az értesítés időpontja. (K. P. IV. 7060/1930., 1932. V. 31.) 3. Általános jogszabály az, hogy ha a bérlő a bérelt dolog használatától harmadik személynek a dologra vonatkozó joga alapján elesik, a bérbeadó vétkesség és a szavatosi felelősség egyéb előfeltétele nélkül is követelhet a bérlő nem teljesítése miatt kártérítést. (K. P. IV. 6975/I930-. 1932. V. 27.) 4. A szolgálati viszonyra vonatkozólag : a) A szolgálati viszony természete, valamint a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése körül megkívánt jóhiszeműség és tisztesség megköveteli, hogy a munkavállaló ne tartsa a munkaadót indokolatlanul túlhosszú időn át bizonytalanságban arra vonatkozólag, hogy az elbocsátás és a szolgálati viszonynak ezzel járó megszűnése jogos voltát elismeri-e vagy sem. Amiből viszont az következik, hogy amennyiben az alkalmazott olyan magatartást tanúsít, amelyben elbocsátásához, a szolgálati viszony megszüntetéséhez való hozzájárulás jut kifejezésre, •avagy amelyből arra okszerűen következtetés vonható, utóbb, évek múlva, szolgálatból történt elbocsájtásának a szabályszerűségét, avagy jogszerűségét nem kifogásolhatja, vita tárgyává már nem teheti. (K. P. II. 1541/1930., 1932. IV. 27.) Ugyanígy K. P. II. 5579/1931. (1932. V. 31.)