Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)
1932 / 5-6. szám - A hitelezők kijátszása
A HITELEZŐK KIJÁTSZÁSA. 195 mindig sikerrel kiigényelhesse, soha nem fizeti ki, és előfordul, hogy olyan esetekben, midőn a tulaj donfenntartás mellett vásárolt áru vételára túlnyomórészben, sőt majdnem egészen is ki van már egyenlítve, az adós, az eladó cég által indítandó igénykereset által meghiúsíthatja az ingó elárverezését és így hitelezőit megkárosítva kedvezőbb helyzetbe jut, mintha az áru vételárát teljesen kifizette volna. A tulaj donfenntartás mellett történt vétel tehát szintén igen eredményes eszköz a hitelezőknek törvényes formák között való megkárosítására, melynek véget vetni szerény nézetünk szerint csakis azáltal lehet, hogy a tulaj donfenntartás mellett vásárolt áruk elárverezését, ha azok vételára bizonyos részben már ki van fizetve, lehetővé tesszük, előnyös tételnek kezelve természetesen a még fennálló vételárhátralékot. Ezáltal ugyanis megakadályozzuk, hogy aránylag csekély vételárhátralék címén nagyértékü ingók árverése meghiúsítható legyen. A hitelezők helyzete akkor sem kedvező, ha az adós jövedelmét akarják végrehajtás alá vonni. Köztudomású ugyanis, hogy az ú. n. nem fix jövedelmekből kielégítést szerezni gyakorlatilag alig lehetséges. A fix jövedelmeknél viszont a helyzet a következő : A közalkalmazottak illetménye és nyugdíja teljes egészében végrehajtásmentes, a magánalkalmazottak javadalmazásából viszont évi 2000-— pengő, vagyis havi 166-— pengő, mint létminimum ugyancsak le nem tiltható. Mivel pedig a jelenlegi gazdasági viszonyok között a havi 166-— pengőt számottevően meghaladó fizetések aránylag ritkák, kétségen kívül áll, hogy magánalkalmazottak jövedelméből kielégítést nyerni általánosságban szintén nem igen lehetséges. Ez a megállapítás annyival is inkább helytálló, mivel a létminimum minden családtagot különkülön megilleti, úgyhogy pl. oly családnál, melynek négy tagja kereső, négyszer százhatvanhat pengő, vagyis 664 pengő van a végrehajtás alól kivéve. De majdnem lehetetlenné teszi az igen jól dotált alkalmazottaknál is a hitelezők kielégítését az a körülmény, hogy fennálló jogszabályaink, illetve állandó bírói gyakorlatunk szerint a munkaadó fizetési előleg követelése minden más hitelezőt megelőz. A munkaadónak — aki a dolog természeténél fogva mindig alkalmazottjának érdekét tartja szem előtt — jogában áll tehát azt az összeget, amely alkalmazottjának illetményéből havonta letiltható volna, mindaddig a hitelező elől elvonni, amíg a letiltás időpontjában fennállott fizetési előleg visszafizetést nem nyert ; rendszerint a főnök azon összeget, 13*
