Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 5-6. szám - Külföldi pénznemben meghatározott követelések átértékelése

i88 Dr. FENYVES BÉLA. Az ezek szerint vitásnak aligha tekinthető ama tényből, hogy a T. a külföldi pénznemben meghatározott követelések szabályozását nem foglalja magában, helyesen vonta le a fent ismertetett P. VII. 1971/1931. sz. határozat azt a következtetést, hogy felperesnek ily természetű követelése e törvény alapján átértékelés tárgya nem lehet. Téves azonban az a további megállapítása, amely szerint átértékelés e törvény keretein kívül egyáltalán nem foghat helyt, aminthogy téves a P. 5385/1930. sz. határozat ama megállapítása is, amely szerint nincs oly jogszabály, amely szerint francia pénznemben kifejezett követelés átértékelve volna megítélhető. A T. különleges törvény, amely a jogviszonyoknak tárgyilag és időbelüeg körülhatárolt területére terjed ki. Az 1. § tárgyi megszorítása egyszersmind időbeli megszorítást is foglal magában : kizárja azt, hogy az a jövőben keletkező kötelmekre is alkalmazást nyerjen, mert hiszen szabályozási körét — figyelemmel az 1925 : XXXV. tc.-re —• kizárólag forgalomban már nem levő belföldi pénznemben meghatározott tartozásokra korlátozza. Ez azonban nem lehet akadálya annak, hogy a törvény tárgyi és időbeli keretein túl az általános magánjog szabályai nyerjenek alkalmazást ; éppoly kevéssé állhatja tehát útját a külföldi pénznemben kifejezett pénztartozás időbelüeg korlátlan átértékelésének, mint annak, hogy a pengőben kifejezett tartozások átértékeltessenek az esetben, ha — quod Deus avertat! — a pengő értékében változás állana be. Ennyiben tehát tévesnek tartjuk azt az álláspontot, amely szerint a T. a külföldi pénznemben meghatározott pénztartozások átértékelését kizárná. Téves azonban — miként fentebb kiemeltük — az a megállapítás is, amely szerint nincs oly jogszabály; amely az ilyen követelések átértékelését megengedné. Ilyen jogszabály ugyanis van : az állandó bírói gyakorlat! A T. meghozatalát közvetlenül megelőző időben bírói gyakorlatunk ebben a kérdésben már egyöntetűen az átértékelés álláspontjára helyezkedett,1 márpedig nem szól a külföldi, esetleg szintén leromlott valutában meghatározott magánjogi pénztartozások átértékeléséről. Minthogy azonban e tekintetben tiltó rendelkezés nincs, ennélfogva elvileg az ilyen követelések, illetve tartozások is valorizálhatok. Ennek jogszabályai tekintetében azonban irányadó az eddigi bírói gyakorlata 1 Schwartz i. h. : «Az idegen leromlott valuták valorizálása tekintetében a bírói gyakorlat a valorizálás álláspontjára helyezkedik.» Hivatkozik a