Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 1-2. szám - A bírói hivatás

A BÍRÓI HIVATÁS. 5 A BÍRÓI HIVATÁS. írta: KÜLLEY RHORER VICTOR, kir. ítélőtáblai tanácselnök. Büszke örömmel látom, hogy fiam a bírói pályára készül. Ennél nemesebb hivatást igazi férfi számára, ki hazájának s polgártársainak önzetlenül szolgálni kész — alig találhatni. Hivatásnak neveztem a bírói pályát, mert arra nemcsak nevelődni, de születni kell. Amit a költőre mondanak, az találó a bíróra is : Judex non fit, sed nascitur. Az emberi természetek nem egyformák, de kétségtelen, hogy a főbb emberi tulajdonságok, a lelkiek csakúgy, mint a testiek, átörökölhetők. Tudvalevő, hogy a skótok, szászok milyen takarékosak ; a cigányok, csehek zenekedvelők ; a céhrendszer idejében nemzedékeken át öröklődött apáról fiúra ugyanaz a mesterség, amelyben valóban mesterek lettek. A magyar jogásznemzet. Számos magyar család fölmenöi közt látunk táblabírákat, szolgabírákat, alispánokat, hites ügyvédeket, mindmegannyi derék jogászt. Ez a nagy családi jogász-mult nem a véletlen szüleménye, hanem okszerű fejlődés eredménye. Senkit sem lehet arra kényszeríteni, hogy bíró legyen, még kevésbbé arra, hogy ezen a pályán meg is állja a helyét. Akit nem a veleszületett ösztönös vonzalom visz erre a pályára, abból jó bíró sohasem lehet. Aki nem érzi át és nem gyakorolja a bírói hivatással járó szükségszerű igazságkeresést, az lehet jó telekkönyvvezető vagy jó patikus, de nem való bírónak. Félreértések elkerülése végett meg kell jegyezni, hogy amennyiben magában véve nem elég a jogászősöktől származás, csak előnyös és biztató kezdet, azonképpen nem lehet általános akadály a jogász fölmenők hiánya sem. Csupán annyit lehet jóslatszerüleg ez alapon hangoztatni, hogy a vélelem a mellett harcol, hogy a bírói kvalitások atavisticus alapon több valószínűséggel lesznek a jogászősök utódaiban föllelhetők, mint a self-made-man bíróban. Tisztelet a kivételnek. Az 1869. éyi IV. tc. 22. §-a kimondja, hogy a bíró az igazságszolgáltatást (tehát nem az egyszerű jogszolgáltatást) senkitől meg nem tagadhatja, aki illetősége körében hozzá folyamodik. A 19. §