Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 3-4. szám - Adalékok a XVIII. század megyei büntető eljárásához

136 JOGGYAKORLAT. helyettesíthető ingók bizonyos mennyiségét, hanem a csatolt jegyzékben darabszám és több tételnél külön jellegzetesség szerint körülírt visszavonásig átadott saját tulajdonukat tevő, tehát ezek által egyedileg meghatározott ingók kiadását igényelték, ilyen helyzetben pedig helyes a másodbíróságnak az a döntése, hogy az elsőbírói ítélet alapján a Vh. T. 226. §-a értelmében biztosítási végrehajtás elrendelésének helye nincsen, mert ilyen esetre az ugyanazon törvény 237. §-a b) pontját módosító 1912: LIV. tc. 54. §-a a zárlat elrendelhetőségét írja elő mint biztosítási intézkedést)). Ugyanezen határozatában — eddigi elvi álláspontjához híven — ismételten kimondja a Kúria azt is, hogy «a perköltség nem önálló készpénzkövetelés, mint járulékra pedig a főköveteléstől függetlenül nincsen biztosítási végrehajtásnak helye)). (C. P. V. 2327/1931. — 1932. III. 6.) Az elsőfokú telekkönyvi hatóságok ellentétes szórványos gyakorlatával szemben, mely foganatosítás előtt a más hatóság megkeresésének anyagi előfeltételeit rendszeres vizsgálat tárgyává teszi, kimondotta a Kúria, hogy úgaz ugyan, hogy a telekkönyvi rendtartás 69. §-a értelmében a telekkönyvi hatóság nem csupán annak a vizsgálatára van kötelezve, hogy a bejegyzési kérelmek alapjául szolgáló okiratok megfelelnek-e az előírt alaki kellékeknek, hanem bizonyos határig kötelességében áll annak hivatalból való elbírálása, hogy a bemutatott okiratba foglalt ügylet az anyagi jog szempontjából érvényes-e vagy sem, s amennyiben a bejegyzés alapjául szolgáló okiratból kitűnik, hogy az abban foglalt jogügylet nyilván érvénytelen, úgy a bejegyzés iránti kérelmet elutasítani köteles. Ámde ez a vizsgálati kötelesség nem terjedhet ki annak a kutatására, hogy a kiskorút érintő ügyletnek bekövetkezett gyámhatósági jóváhagyása előtt a gyámhatóság a fejlettkorú kiskorút előzetesen és a kirendelt ügygondnokot újból meghallgatta-e? Az ily irányban netán fennforgó eljárási jogszabálysértés elbírálása ugyanis a gyámhatóság határozata ellen beadható jogorvoslat körébe tartozik)). (C. Pk. V. 4680/1931. — 1932. III. 17.) A fellebbezési bíróság mint telekkönyvi hatóság feltételesen rendelt el bekebelezést, a Kúria a végzést feloldotta és a fellebbezési bíróságot új határozathozatalra utasította, mert «# telekkönyvi rendtartás I2g. §-a akként rendelkezik, hogy a telekkönyvi kérvények mindig világosan megengedendők, vagy elutasítandók, s a kérvény elintézéséről szóló végzés a fölhívott rendelet 130—132. §-aiban előírt módon szerkesztendő meg. A telekkönyvi rendtartás 145. §-ának a helyes értelme szerint pedig eme rendelkezések a telekkönyvi fel-