Jogállam, 1932 (31. évfolyam, 1-10. szám)

1932 / 3-4. szám - A kollektív szerződések konstrukciójának kérdéséhez

A KOLLEKTÍV SZERZŐDÉSEK KONSTRUKCIÓJÁNAK KÉRDÉSÉHEZ. 121 minden olyan jogban azonban, ahol a kollektív szerződés mint normaszerződés a maga fogalmi tisztaságában van tételes jogilag is kidolgozva, a kollektív szerződés normatív része cogens szabályokat tartalmaz, amik a vele ellenkező munkaszerződéseket érvénytelenekké teszik és egyben automatikusan pótolják. A tarifaszerződés obligatórius részében kötelmeket állít fel a tarifaszerződést kötő felek között. Ezek közt a kötelmek között mindig ott van a gazdasági és szociális békére és a kollektív szerződés normáinak megvalósítására irányuló kötelezettség. Ezenfelül sok minden egyéb kötelezettség, mint pl. választottbírói kikötés, jóléti intézmények létesítése stb. szerepelhet. A jogosítottak és kötelezettek az obligatórius részben maguk a kollektív szerződést kötő egyesülések. A normatív részből kifolyólag ellenben nem a kollektív szerződést kötő felek, hanem az egyes munkavállalók és munkaadók szerepelnek hitelezői és adósi minőségben. Ha tehát valamelyik fél a kollektív szerződés normatív részét megszegi, pl. a kollektív szerződésnek megfelelően kötött szolgálati szerződés határozmányaitól eltérően a munkaadó 50 fillér helyett 45 fillér munkabért fizet vagy olyan új munkaszerződést köt, amely nem felel meg a kollektív szerződés rendelkezéseinek — a munkavállaló jogosult követelési jogával fellépni. A munkavállaló joga a szolgálati szerződésen alapszik, melynek érvénytelen rendelkezései helyébe automatikusan a kollektív szerződés megfelelő intézkedései lépnek. — De a munkaadó, illetve munkavállaló egyesülés is felléphet, ha közérdekből jónak látja. Ő azonban nem a normatív rész, hanem az obligatórius rész alapján lép fel, mert a vele szerződő fél megszegte a kollektív szerződésben vállalt, e szerződés normáinak megvalósítására irányuló kötelezettségét. Az obligatórius rész alapján sohasem az egyes munkaadók és munkavállalók, hanem a kollektív szerződést kötő egyesülések vannak jogosítva és kötelezve. Ez a konstrukció a harmadik személy javára kötött szerződés fogalmát feleslegessé teszi. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a kollektív szerződés nem lehet egyúttal, esetlegesen, harmadik személy javára kötött szerződés is. Mint fent mondottam, az obligatórius részből kifolyóan szabályként a szerződést kötő szervezetek jogosultak és kötelezettek. De lehetséges, hogy az egyes munkaadó vagy munkavállaló is szerez a tarifaszerződésben adósként szereplő féllel szemben egyéni jogot, abban az esetben ugyanis, ha jogi Jogállam. XXXI. évf. 3—4. füzet. 9