Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 9-10. szám - Gondolatok az aranypengőről

422 Dr. BLAU GYÖRGY. oka az, hogy a papírpengő tényleg nem romlott, ioo aranypengő tényleg ioo papírpengőt ér. Ez a helyes nézet. Más felfogások : a) Netáni akár 10—20 %-os pénzromlást egy állam sem deklarál nyíltan ; pl. Angliában 20—30 %-os, Francia- és Olaszországban 60—70—80 %-os pénzromlás volt és van, mégse valorizáltak egyáltalán, b) Irányadó nem az arany ára, hanem az, hogy a belföldi árnivó («index») papírpengőben változatlan, pénzünk vásárlóereje itthon nem esett ; csak ha az index emelkednék, akkor kellene aranypengő-kurzust közzétenni. (Görög Fr.). c) Némelyek állítólag azt gondolják, hogy az aranypengőintézmény csak átmenetinek volt szánva, a bankzárlat sima feloldhatása végett ; miután ezt elérte, nem lehet további szerepe, s tehát kurzust semmiesetre sem kell deklarálni. Föltéve hogy lenne pénzromlás, mit jelentene az «aranypengő» általi valorizálás (a fenti I. tézis, tökéletes keresztülvitelben)? Ezt azon a contrapositión kell mérni, hogy : mi lenne, ha a papírpengő romlanék, és nem létesittetett volna az ar any pengő-intézmény ? Utóbbi esetben is lenne átértékelés: mert a papírpénz kényszerárfolyama ezt most sem akadályozná jobban, mint a koronaromlás idején. Az 1928 : XII. tc. 1. és 2. §-ai sem zárják ki (bár némelyek azt hiszik) a jövőbeli pénzromlás orvoslását, csak a múltbeli valorizálást korlátozzák. (Lásd szövegüket.) Az az átértékelés, mely ilymódon (per judicaturam) előállana, nagyjából nyilván ugyanolyan tartalmú lenne (eleinte), mint a koronaromlást elintéző bírói gyakorlat és 1928: XII. Összehasonlítván ezzel azt a valorizációs szisztémát, amelyet az aranypengő-szabályok helyeznek kilátásba, kitűnik, hogy utóbbi sokkal radikálisabb, amennyiben teljes (aranyban 100 %-os) átértékelést igér : 1. közjogi téren is ; magánjogilag pedig államkincstár, vasút, község stb.-ek ellen is, — míg a régi átértékelés alól ezek mint adósok elvüeg kivétettek (1928 : XII. 6. § skk.) ; 2. minden jogcímű pénzkövetelésre ; tehát kölcsön, takarékbetét, folyószámla, váltó, közforgalmú értékpapír (kötvény) stb. eseteire is (a «tiszta pénztartozásokra»), •— életbelileg szólva : a pénzintézetek ügykörének azon részére is, amelyekben ezek úgy hitelezői, mint adósi pozíciókban a régi átértékelés alól elvileg kivétettek (1928 : XII. 4—5. §§) ; 3. a föld- és házbirtokosok jelzálogos kölcsöntartozásaira is, melyek a korona-átértékelés alól elvileg szintén ki voltak véve