Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 9-10. szám - Mikor követelhető kártérítés a be nem tartott házassági igéretért

420 Dr. MENDELÉNYI LÁSZLÓ. a súlyosabb deliktumokra nézve lényegileg a mi, most felfüggesztett esküdtbíráskodásunk állíttassák vissza (részletesen foglalkozott az ezzel szemben felhozott aggályokkal, amelyeket alaptalanoknak talál), — a többi törvényszéki ügyben pedig a törvényszéknél egy Schöffe-bíróságszerü vegyesbíróság ítélkeznék. Ha tekintélyes megtakarítást akarunk elérni, ez a bíróság akként volna megalakítható, hogy az állna egy szakbíróból és két ülnökből, de (különösen a mostani tanácsi ügyekben) állhatna három szakbíróból és két ülnökből is. Az ilyen vegyesbírósági rendszer úgy büntető, mint polgári ügyekben igen praktikus és olcsó is. Utal e részben Franciaország példájára, ahol pl. kereskedelmi perekben kizárólag — kereskedőkből alakított — laikus bírák (Tribunal de Commerce) ítélkeznek, akik, miután semmi fizetést vagy tiszteletdíjat nem kapnak, évenkint 50—60 millió frankot takarítanak meg az államnak ; e mellett ítélkezésük igen jó, ami kitűnik abból, hogy ítéleteiknek 80 %-a helybenhagyatott. Franciaországban, általánosságban szólva, elsőfokon jogászbíró csak a nem forgalmi természetű (személy-, család-, örökjogi s bizonyos kategóriájú kötelmi) ügyekben ítélkezik. Ez magyarázza meg azt, hogy 1913-ban Franciaország jogászbírói létszáma (2894) kisebb volt, mint Magyarországé (2915). (L. Móra Zoltán tőzsdebírósági titkárnak 1913-ban megjelent tanulmányát.) Bár nálunk úgy az ülnökök bevonásával alakított munkaügyi bíróságok (9180/1920. M. E. sz. rend.), mint az ú. n. gazdasági bíróságok (8759/1920. M. E. sz. rend.) nagyon jó eredménnyel működtek, s ugyancsak vegyesbírói rendszer van még a kir. Kúrián is szabadalmi és nyugdíj valorizációs perekben, s ezen vegyes tanács ítélkezése is mintaszerű és közmegnyugvást keltő, mégis nálunk különös és érthetetlen idegenkedés van a nem tiszta jogászbírói ítélkezéssel szemben. Az ilyen idegenkedést azonban, mely túlnyomó részben vis inertiaere vezetendő vissza, le kell küzdeni akkor, ha egészséges igazságügyi reformot akarunk megvalósítani. A törvényszéki ügyekben tehát — már csak a perorvoslat korlátozhatása érdekében is — az esküdtbíráskodáson felül meg kell valósítani ezt a vegyes bíráskodást, mely különösen a hitelés forgalmi élettel összefüggő bűncselekményekben gyakran előforduló bonyolult kérdések megnyugtató eldöntése szempontjából is kívánatos. A kir. törvényszékeknek ilymódon hozott ítéletei ellen csak