Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 9-10. szám - Mikor követelhető kártérítés a be nem tartott házassági igéretért

418 Dr. MENDELÉNYI LÁSZLÓ. önmagában is szükséges reform tisztán financiális szempontok figyelembevételével hajtassék végre. Németországban hasonló bajok és reformok vannak előtérben, amit fényesen illusztrál a Deutsche Jm istenzeitung idei I. füzete, amely ügyszólván kizárólag — de főleg harmadik cikkében — ezekkel a problémákkal foglalkozik. Dr. Schiffer volt birodalmi igazságügyi miniszter «Die gegenwártige Lage der Justizreform» és dr. Levin ny. berlini Oberlandesgerichtspresident «Probleme der Gerichtsverfassung» című cikkeikben az igazságszolgáltatásnak gyökeres és átfogó leépítését, egyszerűsítésének szerves és rendszeres reformját tartják szükségesnek, de tiltakoznak az ellen,, hogy ez a reform tisztán financiális szempontok szerint hajtassék végre. Schiffer e reformot csak a bírák létszámának lényeges csökkentésével véli keresztülvihetőnek, s minthogy ez a maga következményeivel egyúttal a pénzügyi politika célja is : ennyiben fináncpolitika és jogpolitika találkozik, s a célhoz vezető utat együtt tehetik meg, ha szükséges tekintettel vannak egymásra. Ezeket a szempontokat kell nálunk is szem előtt tartani akkor, ha igazságszolgáltatásunkat helyes irányban akarjuk reformálni. A kiindulópontnak annak kell lenni, hogy a kétfokú perorvoslat eltörlendő. Minthogy pedig a jogászi közvélemény (különösen Wlassics Gyula, Vargha Ferenc és Finkey Ferenc véleményeire utalt) szinte egységesen alakult ki arra nézve, hogy a ténykérdésben való perorvoslat, vagyis a fellebbezés, mint a közvetlenség elvével össze nem egyeztethető törlendő el, a további kérdés az, hogy a kétfokú perorvoslat, vagyis a fellebbezés megszüntetése dacára megmaradjon-e a mai bírói szervezet a maga négyszeres, illetve — a törvényszéki eljárást tekintve — háromszoros tagoltságában. Elképzelhető ugyan egy olyan reform is, amely e szervezeten változtatást nem eszközölne s az egységes perorvoslatot (semmiségi panaszt, felülvizsgálati kérelmet) bifurkálná, úgy hogy annak bizonyos (kisebb értékű vagy súlyosságú) ügyekben a kir. ítélőtáblához, a többi ügyekben pedig a kir. Kúriához volna helye, — de az előadó nézete szerint az ily irányú reform takarékossági szempontból elégtelen, mert fenntartja a kir. ítélőtáblák költséges intézményét, de igazságszolgáltatási szempontból sem kielégítő, mert veszélyezteti a jogegységet, s mert ezenfelül az ügyeknek érték vagy jelentőség szempontjából való bifurkációja nem is indokolható.