Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 7-8. szám - Nemzetközi magánjogi szabályok a kir. Kúria újabb joggyakorlatában

378 SZEMLE. hatja egyedül a békét. Az általános obiigatóriumot nem valósította meg a népszövetség Egyességokmánya, sem az Állandó Nemzetközi Törvényszék statútuma, de még a fakultatív clausulát tartalmazó Jegyzőkönyv sem. Ezeknek ismertetése után előadó sorbavette az obiigatóriumra vonatkozó későbbi próbálkozásokat, nevezetesen az 1924. évi genfi Jegyzőkönyvet, az 1925. évi locarnói Egyezményt és az 1928. évi párizsi Paktumot, és megállapította, hogy általános obiigatórium ma sincs. Ezután ismertette a szuverénitás csökkenéséval kapcsolatos új elméleteket, végül pedig részletesen kifejtette azokat a változásokat, amelyek az egyén jog- és perképessége tekintetében a nemzetközi jog és bíráskodás terén az utolsó évtizedben észlelhetők. Ismertette a klasszikus felfogást, mely szerint csak az államok alanyai a nemzetközi jognak s amelynek egyik változata a népszövetség Egyességokmányában és az Á. N. T. statútumaiban kifejezésre jutott az a felfogás, hogy a nemzetközi jog alanyai a dominiumok és az önkormányzattal bíró gyarmatok is. A másik csoportba tartozik az a felfogás, melyet előadó is magáénak vallott s amely szerint úgy az állam, mint az egyén alanya a nemzetközi jognak. A harmadik, legújabb és legmodernebb felfogás szerint csakis az egyén alanya a nemzetközi jognak és az állam nem, mert minden jog, így a nemzetközi jog is, végeredményben csak az egyént védi. Az előadásért az elnöklő Medvigy Gábor dr. ügyvéd mondott köszönetet az előadónak. • — Reformtörekvések a végrehajtási eljárásban cím alatt a Magyar Jogászegylet perjogi szakosztálya okt. 10-én dr. Osvald István, a m. kir. Kúria alelnökének elnöklete alatt megtartott ülésén dr. György Ernő az Országos Hitelvédő Egylet igazgatója előadást tartott. Előadó rámutatott arra, hogy a mai deficites gazdálkodásban a követelések fennállása és jogszerűsége megállapításának jelentősége háttérbe lépett a behajthatóság problémájával szemben. A végrehajtási eljárás problémáiba egyre erőteljesebben belejátszanak a szociális és gazdaságpolitikai meggondolások, a hitelvédelem általános szempontjai, az adósvédelemhez fűződő szociális érdekek. A hitelerkölcsök szempontjából is nagy jelentőséggel bír a végrehajtási jogszabályok oly kialakítása, amely a behajtás rosszhiszemű elhúzását lehetetlenné tegye, viszont az adós jogos szociális érdekeivel számol. Ez elvi szempontok alapján vázolta előadó e probléma egyes vonatkozásait, különösen a közelmúlt napokban közrebocsátott új német végrehajtási eljárási tervezet alápján. E tervezetben az a gondolat jut kifejezésre, hogy az egyes hitelezők érdekeit összhangba kell hozni az összehitelezői érdekekkel, és ezért a végrehajtási eljárás felosztási rendjében a hitelezők egyenlő elbánási elvének szélesebb teret kell biztosítani. A hitelezők rosszhiszemű károsításának megakadályozására több reform szükségessége merül fel, így különösen az alkalmazott járandóságok és az igényperek kérdésében. Viszont figyelmet érdemelhet a német tervezetnek adósvédelmi rendszere, amely az önhibáján kívül bajba jutott, a peres eljárást rosszhiszeműen el nem húzó adósnak megadja azt a lehetőséget, hogy a bíróság részére