Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 7-8. szám - Nemzetközi magánjogi szabályok a kir. Kúria újabb joggyakorlatában

362 JOGGYAKORLAT. Szórványos ellentétes elsőbírósági határozatokkal szemben helyesen mondotta ki a Kúria, hogy a telekkönyvi hatóság nem vizsgálhatja az alapul szolgáló végrehajtási végzés anyagi helyességét. Mert : «a végrehajtási törvény 136. §-a értelmében a végrehajtási zálogjog bekebelezése iránt megkeresett telekkönyvi hatóságra nézve egyedül a végrehajtást elrendelő végzés s az abban foglalt megkeresés az irányadó, melyet a telekkönyvi hatóság csak abban az irányban vizsgálhat, hogy a megkeresés teljesitése nem ütközik-e telekkönyvi akadályba. Ennélfogva nem tartozott az elsőfokon eljárt telekkönyvi hatóság hatáskörébe a végrehajtást szenvedők fel folyamodásában vitatott annak az állitólagos jogsérelemnek a vizsgálata, hogy a végrehajtatónak előbb azt kellett volna megállapítani, hogy a letétbehelyezésnek mint munkateljesítménynek mi az egyenértéke, hogy továbbá a végrehajtást az egyenérték erejéig kellett volna elrendelni, s hogy ekként a végrehajtási jelzálogjognak a bekebelezése is ennek az egyenértéknek erejéig foghatott helyet.)) (C. Pk. 1684/1931. — 1931VI. 6.) A közigazgatási hatóság határozatán alapuló végrehajtási eljárásban a Kúria azt mondotta ki, hogy ^amennyiben a másodbíróságnak aggálya van az ügyvédi megbízás fennforgása iránt, be kell szereznie a közigazgatási iratokat, s az ott bemutatott ügyvédi meghatalmazást be kell tekintenie, arra való figyelemmel is, hogy a Pp. 104. §-ának rendelkezése értelmében a per vitelére adott meghatalmazás kiterjed a perre vonatkozó minden cselekményre, ideértve a végrehajtási eljárást is. Miután ekként a meghatalmazás fennforgásának kérdése a közigazgatási iratok beszerzése nélkül el nem dönthető, a másodbíróság a rendelkező rész szerint további eljárásra volt utasítandó.)) (Kúria Pk. V. 8501/1930. — 1931- V. 9.) A 39. polgári jogegységi határozattal megengedett beszámítás kérdésében nyilván sűrűn lesz szükség a Kúria azon álláspontjának ismeretére, amely szabályozza, hogy a beszámításra irányuló szándék mikor juttatandó kifejezésre. A konkrét esetben — s ezt ismertetnünk kel] a jogszabály helyes megértéséhez — ugyanazon perben mindkét fél kölcsönösen köteleztetett egymás javára szóló fizetés teljesítésére s az egyik fél végrehajtást kért a másik ellen, aki a beszámításnak a periratokból kitűnő lehetőségére hivatkozva, felfolyamodással élt a végrehajtást elrendelő végzés ellen. A Kúria kimondja, hogy «az iratok tartalma szerint a felperes az alperesek költségkövetelését nem egyenlítette ki és nem közölt az alperesekkel olyat, hogy ezt a követelést a saját szembenálló követeié-