Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 7-8. szám - A diplomáciai képviselők alaki vagy anyagi büntetőjogi mentességet élveznek-e?

A DIPLOMÁCIAI KÉPVISELŐK BÜNTETŐJOGI MENTESSÉGE. 341 mert hiszen éppen a normák adnak felvilágosítást arról, hogy melyek azok a jogi javak, amelyek védelemben részesülnek. Szerintem azonban az első tételből még egyáltalában nem következik a második tétel helyessége. Azok a nemzetközi szabályok, amelyek a követnek a fogadó államban való magatartását írják körül, közvetlenül tulajdonképpen nem is magát a követet, hanem a nemzetközi jogszabályok természetének megjelelőleg a küldő államot kötelezik. A küldő állam az, amely a követ meg nem felelő magatartásának a következményeit viseli. Estöl a közjogi vonatkozású kérdéstől egészen független kérdés az, hogy a követeket a fogadó állam büntetőjogi normái ad personam kötelezik-e? Beling érveléséből ezt egyáltalán nem látom beigazoltnak. Az a körülmény, hogy a követek az írók egyértelmű állásfoglalása szerint kötelesek a fogadó államban érvényes tűzrendészed, közbiztonsági és egészségügyi rendészeti szabályokat betartani, csak azt bizonyítja, hogy ezeket a szabályokat a követi működés zavartalansága szempontjából veszélyteleneknek tekintik. Nem szabad ugyanis elfelejtenünk, hogy azok a normák, amelyeket az állam a saját politikai érdekeinek védelmére állít, igen messzemenőleg korlátozhatják a nekik alávetett személyek cselekvési szabadságát. A büntetőjogi normáknak való alávetettség esetében a fogadó állam törvényhozásától függne, hogy a követre ad personam milyen nyomást gyakoroljon. Azokban az államokban, amelyek talán a szükségesnél intenzívebb gondossággal védik területi integritásukat, katonai, közgazdasági érdekeiket, más államokkal való politikai kapcsolataikat, a követek sokkal nyugtalanítóbb helyzetben találnák magukat, mint más államokban, amelyek ugyanezeket a kérdéseket liberálisabban kezelik. Már pedig nyilvánvaló, hogy a követeket nem szabad saját személyükben semmiféle nyomásnak kitenni, és az ő működésüket illetőleg a korlátozásoknak a küldő államra kell nehezednie. A követi működés korlátai tehát nem büntetőjogiak, hanem nemzetközi jogiak. Beling szerint helytelen a kérdést olyan értelemben feltenni, hogy a követ az itthoni vagy az idegen állambeli normáknak van-e alávetve. A követ ugyanis, mint bármely más külföldön tartózkodó honos, egyszerre lehet alávetve a fogadó állam, valamint saját hazája normarendszerének. Nézetem szerint a súlypont nem is azon van, mintha a követ nem lehetne egyszerre két állam anyagi büntetőtörvényeinek alávetve, hanem az a lényeg, hogy a követet veszélyes volna a fogadó