Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 7-8. szám - A diplomáciai képviselők alaki vagy anyagi büntetőjogi mentességet élveznek-e?

338 Dr. SZONDY VIKTOR. Az utólagos felelősségrevonás lehetősége a XIX. század második felének az íróit még nem igen foglalkoztatta és az alakijogi mentesség elméletének a hívei úgy állították be a saját rendszerüket, mint amely a terhelt (a követ) javára szolgál. Az a kérdés, hogy a követek anyagi jogi vagy csak csupán alakijogi mentességet élveznek-e, Németországban 1874-ben az «Arnim»-eset kapcsán vált aktuálissá. Gróf Arnim ellen, aki a Németbirodalomnak Párizsban felhatalmazott követe volt, Franciaországban elkövetett bűncselekmények címén indult eljárás. A bűnügy során felmerült az a kérdés, hogy a cselekménynek Franciaországban való büntetlensége a vádlott javára érvényesülhet-e? Holtzendorf védőbeszédjében arra az álláspontra helyezkedett, hogy a vádlott német követ Franciaországban alá volt vetve az ottani anyagi büntető jogszabály oknak, tehát azokra saját előnyére is hivatkozhatik. A magánjogi ügyeket illetőleg nem vitás, hogy a területenkívüli személyek a fogadó állam anyagi jogi szabályainak alá vannak vetve és csak alakijogi (perrendi) mentességet élveznek. Ezt még olyan írók is elismerik, akik a büntetőjogot illetőleg az anyagijogi mentesség fennállását hirdetik. Az alakijogi mentesség elméletének hívei ezzel kapcsolatban arra mutatnak rá, hogy a területenkívüliség tartalmát kitevő jogok közül a legfontosabbak a magánjogi és a büntetőjogi mentesség, és ellentmondás volna a két főmentesség közül az egyiket alakijogi, a másikat pedig anyagijogi mentességnek tekinteni. Az alakijogi mentesség hívei szerint az anyagi büntetőjog alóli mentesítést nem kívánja meg a területenkívüliség legis ratiója. Szerintük az a cél, hogy a diplomáciai képviselők hivatásuk szabad gyakorlatában ne akadályoztassanak, elérhető az alaki jogi mentesség útján is. Mihelyt biztosítva van, hogy velük szemben a helyi hatóságok a bűnvádi eljárás keretébe tartozó semmiféle cselekményt nem foganatosíthatnak és kényszereszközöket nem alkalmazhatnak, állítólag minden jogtalan befolyásolás kizártnak látszik. A kérdés csupán az, hogy a fogadó állam anyagi törvényeinek alávetettség mégis nem hat-e nyugtalanitólag a diplomáciai képviselőkre? Itt elsősorban nem a közönséges bűncselekményeket tárgyazó sablonos törvényekre, hanem arra kell gondolnunk, hogy a fogadó állam az őt saját területén megillető abszolút büntető hatalmával olyan büntetőtörvényeket is alkothat, amelyek iránt való engedelmesség esetleg nem egyeztethető össze a diplomáciai képviselőnek a küldő állam iránti kötelezett-