Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 7-8. szám - Kiadatási problémák az angol jogban

334 ZSOLDOS BENŐ. tárgyában ítélkezni, amely nem a fondorlatos megtévesztés útján való pénzszerzésre irányul (any offence other, than that of obtaining money by falsé pretences). A Court of Criminal Appeal az 1930. november 6-án tartott fellebbviteli főtárgyaláson (elnök : Swift, bírák : Acton és Talbot) a fellebbezést elutasította, egyhangúlag arra az álláspontra helyezkedvén, hogy jelen esetben a kiadatási törvényen alapuló eljárásról volt szó, az 1870. évi Extradition Act 19. §-ának befejező szavait nem törölte vagy nem vonta vissza az Egyezmény IV. cikke és így a vádlott a csalási bűncselekmények vádja alapján minden alakszerű kiadatási eljárás mellőzésével is főtárgyalás elé volt állítható Angliában. A nevezett legfőbb fellebbviteli bíróság a vádlott javára tudta be azt, — amint az ítéletet hirdető Swift elnök hangsúlyozta — hogy vádlott minden kényszerítő rendszabály alkalmazása nélkül önként tért vissza Angliába, hogy helyt álljon minden vádért, melyet ellene emeltek. (Voluntarily returned to this country to answer any charges which might be made against him.) Az 1870. évi angol Extradition Act-nak Swift bíró által idézett 19. §-a akként rendelkezik, «hogy ha — egy külföldi állammal való megállapodás folyományaképen — bármely egyént olyan bűncselekmény miatt vádolnak vagy elítélnek, amely ha Angliában követtetik el, egyike volna azon törvény első jegyzékében felsorolt bűncselekményeknek : az ilyen egyén ügyét mindaddig, míg ő vissza nem adatott vagy nem adatott neki alkalom a kérdéses idegen államba való visszatérésére, nem lehet tárgyalni valamely olyan deliktum vádja alapján, mely az említett hasonló bűncselekményeket megelőzően követtetett el, amely bűncselekmények a kiadatási eljárás alapjául szolgáló tényekkel bizonyíthatók». Az ugyancsak Swift bíró által a Court of Criminal Appeal tárgyalásán fentiek szerint idézett és Nagybritannia és Franciaország közt 1876-ban létrejött kiadatási egyezmény IV. cikke pedig, úgy amint azt az 1878. évi május 16-án kelt «Statutory Rule and Order» foglalja magában, így szól : «A jelen egyezmény azokra a bűncselekményekre alkalmazandó, melyeket az egyezmény aláírását megelőzően követtek el, ámde egy kiadott egyént nem lehet bűnügyi tárgyalás alá venni semmi más olyan s a másik országban a kiadatás előtt elkövetett bűntett vagy vétség miatt, melyre való tekintettel a kiadatási kérelemnek hely adatott.»