Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1-2. szám - A magánjogi kérdés szerepe a közigazgatási eljárásban

22 D,. MAGYAR ISTVÁN. a legegyszerűbb ejárási formák között az állam élő törvényeinek helyesen felismert hathatós szelleme szerint ítélkezzék, vagyis csak bíró legyen és semmi tekintetben sem beamter, sem bürokrata, sem a szakaszok betűkoporsójában elraktározott törvény-áru kiszolgáltatója. 6. Tardieu utánzási elmélete valóságon alapszik és sok igazságot mond; de minden eredetiségünk könnyelmű elvetésével, a külföldet sem a törvényhozásban, sem az alkalmazásban mégse majmoljuk. A nagy Alföld homokjában nem virulhat a provence-i virányos rétek flórája. A «Mireio» nem születhetett ott, ahol az «Ember Tragédiáját)) írták. Amit Isten megteremtett, annak életfeltételeit is megszabta. Ezek életének, fejlődésének sine qua nonjai. Aki ezeket semmibe sem veszi, vét a magyar szellemi élet eredetisége ellen. A magyar Génius-nak nem hivatása a kizáróan máséból élő rabság ; hanem az, hogy Istentől belélehelt minden tehetségét önállóan kifejlessze. Teszi ezt a közös emberi kultúra emlőjén, de a saját Isten-adta szervezetének titkos feldolgozásában, önálló gondolateszme termeléssel, amelyen mindig kell hogy rajta legyen a magyar «márka». Az 1843-i javaslat, mint a világ előtt is előnyösen ismert világító példa, megmondja, mit gondolok én. Kultúrfölény, az ezeréves múltú művelődésnek előkelő színvonala az, amivel jogosan büszkélkedünk, ne kívánjuk a külföldi koldusgarast. Amit a földön emberi szellem termel, ismerjük meg, tanuljunk belőle, ültessük is át, de csak akkor, ha a magyar nemzeti lélek átteremtő ereje azt nekünk valóvá teszi. Arany János a skót Ossián nyomán írta meg világhíres balladáit, de úgy, hogy a világ bármely kultúrnemzete büszke lehetne rájuk. A külföld irányában kell sok szellemi kapocs, de egy sem legyen szellemi rablánc. A magyar kultúra a jogi téren se legyen másod-harmad kézből való, hanem a nemzeti lélek erejének édes, drága gyermeke. 7. És végül — sok más elhagyásával — még csak egyet! Mentsük meg a magyar bírót attól a veszélytől, hogy a rendes medréből már régen kicsapott jogszabályözönben elmerüljön, mert ezzel elveszítené a régóta méltán elismert kezdeményező, alkotó, a törvény keretét betöltő, a betűt szellemmé átteremtő, kiforrott lelki képességét, eszmetermelő, tudásért rajongó értelmi erejét. Nem tudna járni, járszalag nélkül, ami végzetes lecsúszás, sőt esés lenne, s éppen oly kevéssé válnék az ország hasznára, mint