Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 7-8. szám - A holtnak nyilvánítás és a törvényes származás vélelme. [Hozzászólás Szászy Béla 3-4/31. sz.-ban megjelent hasonló c. cikkéhez.]

3i8 Dr. TÓTH GYÖRGY. feltétlen átütő s a kir. Kúria gyakorlatát is befolyásoló ereje. Éppen ezért nem fölösleges, sőt a ma is fennálló bizonytalanság közepette és az oly nagy elvi ellentétet feltáró hozzászólások után szükséges, hogy a dr. Szászy által elfoglalt álláspont tarthatatlanságát és a H. T. rendszerével való szembehelyezését kimutassam és megpróbáljam a kir. Kúria gyakorlatával szemben jelentkező problémát módszeresen megoldani.1 A kérdést úgy is lehetne nézni, hogy a Kúria gyakorlata a helyes törvényértelmezés tekintetében a törvényt szabatosan fedi, s ezért az ellentétes hangokat átmeneti jellegűeknek kellene felfogni, azonban eltekintve attól, hogy a jogkereső közönség a jogbizonyosságot joggal igényli, a hozzászólások jogászi közéletünk oly vezető egyéneitől eredtek, hogy azokat a közvélemény joggal vehetné irányítónak, ha azok részletes kritikáját meg nem találná. A felvetett kérdésünkkel minél alaposabban és behatóbban azért is szükséges foglalkozni, mert korunk egyik legtöbbet tangált intézményét : a házasság mai berendezését is érinti, s a mesterségesen előidézett gyermektelenség kérdésével kapcsolatban a gyermekvédelem szociális szempontjai is érintve lettek.2 Mindezek a szempontok természetesen a kérdéssel való szakszerű foglalkozás szükségességét kellően indokolják. Előttünk azonban egy tételes törvénynek a rendszerbelileg helyes értelme körüli vita a lényeges és a kérdést kizárólag a ma érvényes tételes törvény értelme szempontjából kívánjuk beállítani és tárgyalni. 1 Ez újabb cikkem csak az objektív meglátásra törekvőknek szól és egyáltalában nem kívánom a merev egyéni álláspontok fellegvárát bevenni, mert a nagy hömpölygésű jogélet terén a jogi sziklavárak ma már csak jogturisztikai messzelátók, A való élet forgatagában senki se elég erős ahhoz, hogy homlokán ezt a büszke felírást hordja : nem engedem magamat meggyőzetni. 2 I. A jogtörténeti hátterére lásd Balogh Elemér: Az eltűnés és holttá nyilvánítás a magyar és a német jogban című (Bp. 1905) monografikus munkáját. II. 1. Dr. Cziglányi Aladár táblai tanácsjegyző a pécsi táblának a Kúria gyakorlatával ellentétes döntését a Mag. Tára 1929 6. számában beszélte meg — a táblai döntést helyeselve. 2. Az irodalmi vita dr. Szladits K. egyetemi ny. r. tanár : «Holtnak nyilvánítás* c. cikkével indult meg (Jogt. Közlöny 1930. XII. 15. 24. sz.). 3. A kérdésre vonatkozó anyagot a «Polgári Jog» 1931. 1—2. számában állítottam össze s a jegyzetekben pótlólag kiterjeszkedtem dr. Szladits cikkére is. 4. A Magyar Jogi Szemle, Magánjog Tára 1931. évi 3. számában