Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 5-6. szám - A párizsi pénzügyi egyezmények életbelépése és a magyar állam szuverenitása

IRODALOM. 291 e részben az, — és úgy érzem, szerző is erre gondol — hogy a bíró nincsen a vád szerinti minősítéshez kötve. Kiegészítő főkérdésnek nevezi szerző (168. 1.) az esküdtekhez intézett azt a kérdést, ame­lyet a gyakorlat kisegítő főkérdésnek nevez. És én azt hiszem, hogy a gyakorlat által meghonosított e megjelölés találóbb. Mert az ily kérdés az esetben kerül döntés alá, ha az esküdtek a főkér­désre nem-mel határoznak. Az ily kérdés tehát nem egészíti ki a főkérdést, de kisegítőül szolgál az esetre, ha az esküdtek a fő­kérdésre nem-mel határoznak. Ezek azonban kis jelentőségű észrevételek. Az egész munká­ról a legmelegebb elismerés hangján kell nyilatkoznom. Értékes, becses munka, s azt, kivált a tanulóifjúság, igen nagy haszonnal fogja forgatni. Dr. Degré Miklós. * ^ y~^Krisztics Sándor: Politika. (I. köt. 495. old. Franklin, 1931.) Szerző nagynevű tudósunknak, Concha Győzőnek tanítványa, ennek elméleteit tette magáévá s célja is ezeknek az elméleteknek továbbépítése, a világégés nyomán bekövetkezett változások érté­kelése, az állami élet tökéletesbítését célzó mozgalmakból a tanul­ságok levonása. Az adott kiinduló pont dacára is szerző nem a már ismert tantételek variálására és körülírására törekszik, ha­nem munkájában az új eszmék és meglátások tömegét viszi, bírá­lata éles és elfogulatlan. Az egyes kérdések taglalása a tömörség dacára is világos és logikus, az olvasó érdeklődését megszakítás nélkül ébren tartani képés. A most közzétett kötet, amely a mun­kának első fele, az alapvetésen kívül három fő részre oszlik, ú. m. a társadalomtanra, az államtanra és az alkotmánytanra. Csak helyeselhetjük azt a módszeret, amely szerint az általános elveket, az állandó értékűnek tekintett fogalmakat, a szerző egyszer­smindenkorra körülhatárolja, definiálja, úgyhogy ezek a meg­állapítások később már mint ismert, megállapított tényezők tér­nek vissza. így a kiindulópontok legáltalánosabbika a politika fogalma — szerző szerint — az a tudomány, mely az államokban együtt élő emberek természeti és gazdasági, erkölcsi és vallási, jogi és szabadsági szükségleteinek összeillesztéséből, életviszo­nyaik rendezésének kigondolásából, érdekellentéteik összhangba hozásából, röviden az emberi életnek az államokban való külön­böző módosulásaiból áll elő. A tudomány és a tudományos meg­ismerés általánosító megvilágítása kapcsán magyarázza meg a

Next

/
Oldalképek
Tartalom