Jogállam, 1931 (30. évfolyam, 1-10. szám)

1931 / 1-2. szám - A törvénykezés egyszerűsítése

8 Dr. JUHÁSZ ANDOR. zetek és perjogok olyan újjászületésének, amely már nem a jogorvoslatok és fellebbviteli hatóságok halmozásában, hanem a bíró kimagasló egyéniségében és a közvetlenség előnyeinek minden ítélkező bíró számára való biztosításában, vagyis a jogi vonatkozások mellett az emberi szempontoknak az egész vonalon hatályosabb érvényesülésében fogja az ítélkezés életrevalóságának a biztosítékait keresni és megtalálni. Ennek az irányzatnak arra is nagy súlyt kell majd helyeznie, hogy a bíróban a jogi képesítés mellett hiánytalanul meg legyenek a bírói tiszt gyakorlásához megkívánt emberi tulajdonságok is. Jó bíró ugyanis csak sokat tapasztalt, bölcs észjárású, embertársai sorsát a szívén viselő, derült kedélyű, becsületes, erkölcsös, jó ember lehet. A jogi tudás magasabb mértéke nem pótolja a bíróban nélkülözhetetlen emberi jellemvonások egyikének vagy másikának a hiányát, az abból származó veszedelmet el nem háríthatja, sőt esetleg még fokozza. Az új törvény a gazdasági helyzet indokolta takarékossági célzata mellett kiinduló pontja lehet annak a kormányzati és törvényhozási folyamatnak, amelynek célkitűzése bírói szervezetünknek és eljárásunknak az imént körvonalazott irányban való fokozatos átalakítása lesz. Ebben a föltevésben azt örömmel üdvözlöm. Ami már most az életbelépett törvénynek legfelsőbb bíróságunk ügj'menetére való közvetlen kihatását illeti, e részben minden reménységem megvan arra, hogy egy —esetleg másfél—éven belül meg fog szűnni a m. kir. Kúriának kisebb jelentőségű ügyekkel való túlterhelése és el fog következni az a kívánatos állapot, amikor az ide érkező polgári és büntető pereket nem egy-két esztendő, hanem egy-két hónap alatt intézhetjük el, amely üteme az elintézésnek egyszersmind ki fogja irtani a puszta időnyerés céljából közbevetett alaptalan jogorvoslatokat. Ezzel azután meg fog szűnni az a nyugtalanító hatás is, amelyet az elintézésre váró ügyek óriási tömege s a kétségbeesett felek állandó sürgetése a bíróra gyakorol, akinek általában, különösen a legfelsőbb fokon, főképen pedig itt nálunk, a kir. Kúrián, teljes lelki nyugalomra van szüksége. Magánjogunknak főforrása ugyanis a szokásjog lévén, a Kúria bíráinak jogalkotó tevékenysége erősen előtérbe nyomul. De ha a legfelsőbb fokon ítélő bíráink nem is alkotnak minden ítéletükkel új jogszabályt, ami nem is volna kívánatos, mégis a folytonosan változó és fejlődő életviszonyokhoz alkalmazzák és