Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 3-4. szám - A büntető jogszolgáltatás "egyszerűsítése" ellen

A BÜNTETŐ JOGSZOLGÁLTATÁS «EGYSZERŰSÍTÉSEM ELLEN. Si irtóznak az esküdtszék intézményétől. Perjogunkban, mint a műit értékes hagyománya benne van ugyan, élő törvény s mégis a vonatkozó tételes rendelkezések holt szakaszok. Azután meg az angol bíró jogászi és emberi neveltsége szerint egész más típus, mint a magyar bíró. Az angol bíró felelős pozíciójára ügyvédi sorból emelkedik a nélkül, hogy kiválnék onnan. Az angol bíró az élettel közvetlenebb kapcsot tartó ügyvédi közszellem alapján nevelkedik s abban is marad. Mint bíró is ő maga és vele együtt az angol közvélemény is, a vádban ott, ahol a kir. ügyészi intézmény külön státusa ismeretlen is, csak puszta egyoldalú tényállítást lát, amely az egyenrangú felek részéről még bizonyításra vár. S így van ezzel az angol néplélek is, mely mindig csak az egyenlő jogú és súlyú peres felek vitáját látja és ismeri fel a bűnperben is minden praejudicium nélkül, amely vitában aztán a polgár dönt, s csak e döntés után ítél a király embere: a bíró. Ezzel szemben nálunk az ítélőbíró, mint fentebb kifejtettük, előzetes hatósági eljárások során jobbára egyoldalúan felvett bizonyítékok súlya alatt praejudiciummal terhelt, az előítélettől mentes laikus polgári személyt nélkülözi maga mellől és az esetek túlnyomó többségében hivatásos királyi, állami hatóság által adott vádirat alapján hivatik el az ítélkezésre, amely vádiratot sokszor már bírói határozat is approbált. Szükségképpen természetes eredményként jelentkezik tehát, hogy a prae*judicium átka a vádlottat nemcsak a bírói lelkekben nyomja és kíséri, hanem éppen mert hatósági ténykedés eredményeként áll a vádlott a nyilvánosan ítélkező bírái előtt, már a hatósági tekintély tiszteletéből folyóan is, a magyar vádlott, szemben az angol vádlottal, a közvélemény, a polgári öntudat szemében is előítélettel terhelt. Egyszóval nálunk pusztán az a tény, hogy valaki mint vádlott főtárgyalás elé került, diffamál, diffamál pedig oly mérvben, hogy az nagyon sok esetben még a felmentő ítélet ellenére is egy életre szóló megbélyegzést jelent.