Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 9-10. szám - Az ügyvédi közmegbizatások rendezése

JOGGYAKORLAT. követelés érvényesítésének, de csak akkor nem, ha valakinek a követelésével kapcsolatban valamely bűncselekményből eredő büntetőjogi igénye van. II. Ahhoz, hogy a Btk. 350. §-ában írt fenyegetés létrejöjjön, csupán annyi szükséges, hogy a vádlott fenyegetése alkalmas legyen arra, hogy a sértett joggal tartson attól, miként a vádlott fenyegetését be is váltja, ha a sértett az ő kívánságát nem teljesíti, s hogy ennek hatása alatt határozza el esetleg magát a sértett olyasvalaminek a megtételére, amit különben a fenyegetés nélkül nem akart volna megtenni. A kényszerítő hatás szempontjából figyelembe kell venni a szemben álló felek társadalmi helyzetét, értelmi fokát is. Az alacsony műveltségű sértett joggal tarthatott még teljes ártatlanságának a tudatában is attól, hogyha a kereskedő foglalkozású s így a törvényekben nálánál járatosabb egyén ellene büntető följelentést tesz, ez legalább is az ő meghurcoltatásával fog járni. (1930. X. 7. B. 559/930.) Zsarolásnak tekintendő az a cselekmény, amikor a tettes £!{ ideiglenes használatra, visszaadás szándékával elvett idegen ingóság megtarthatása végett használ erőszakot az őt tettenért sértettel szemben. (1930. VI. 30. B. 5315/929.) 355- § sikkasztás bűncselekményét érdekesen és az alsóbíróságok állandó gyakorlatával ellentétesen magyarázza az a határozat, amely a megvett, de ideiglenesen az eladónál hagyott áru tulajdonjogával foglalkozik. A gyakorlati fontosságú eset tényállása az volt, hogy: a vádlott a sértettnek szalóngarniturát azzal adott el, hogy a bútorok szállítása előtt azok hibáit kijavítja, azonban annak dacára, hogy a garnitúra teljes vételárát a sértettől felvette, sem a garnitúrának őt terhelő javítási költségeit ki nem fizette, sem a sértettet arról, hogy a javítást végző asztalos javítási költségei fejében a bútort lefoglaltatta, nem értesítette, amely eljárás eredményeként, a sértett által megvett bútorok, a vádlott tartozása fejében elárvereztettek. Az alsóbíróság a vádlottat abból az okból mentette fel, mert a sértett, a megbízottja által kötött vételi ügylet folytán, az ingóságokra csupán követelési jogot s\er\etl, de mivel azok neki sem kézről-kézre, sem jelképesen átadva nem lettek, sem pedig az ingókra az ú. n. constitutum possessorium létre nem jött, azok tulajdonjogát meg; nem s\erc\te, vádlott tehát a tulajdonában maradt ingóságokra sem jogtalan eltulajdonítást, sem más büntetendő cselekményt el nem követhetett, és így terhére a bűncselekmény tényálladéka nem állapítható meg. Ez a jogi álláspont — a Kúria szerint — azért nem helytálló, mert a sértett és a vádlott közt létrejött az a megállapodás, hogy a vádlott az általa eladott garnitúra hiányait és hibáit szállítás előtt pótolni fogja, az adott esetben lényegileg azt je-