Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)
1930 / 9-10. szám - Az idegen államok lobogóinak és címereinek büntetőjogi védelme
A BÍRÓKÉPZÉSRŐL. 5 97 tartozik — szintén derekasan megállják a helyüket. Ha semmi jó sem volna a rendszerben és nem tudna nyújtani egyáltalán semmi módot és lehetőséget a helyes válogatásra és a kellő képzésre, a bíró nagyszerű és nehéz feladatához méltó testület nem alakulhatott volna ki. A régi és a mostani helyzet — de nem a rendszer — között a cikkben feltárt egyetlen különbség, a munkatöbblet okozta nehézségek, változtatták volna a cikkíró szemében olyan sötétre a rendszer arculatát, hogy egyetlen jó vonást sem tudott rajta felfedezni? A szerző ezután szembeállítja a bírójelöltet az ügyvédjelölttel és megállapítja, hogy az ügyvédjelölt, mint jogász, felette áll a bírójelöltnek, s minthogy nem az egyénben, hanem a rendszerben keresendő a hiba, arra a következtetésre jut, hogy az egyedüli orvosság az lenne, «ha a bírói pályára való előkészület nem a bíróságnál folyna le». Ezért azt javasolja, hogy töröljék el a bírósági előkészítő szolgálatot (vele együtt természetesen a fogalmazói kart is) és az ügyvédek sorából nevezzék ki a bírákat, mégis — egyévi bírósági szolgálat után, de legfeljebb egy év múlva automatikusan történjéka kinevezés; egy-egy titkári állásra az érdekelt elsőfokú bíróság jelölne (tizet) a helybenlakó ügyvédek közül s a felügyeleti hatóságoknak csak vétójoguk lenne. Csupán azért, mert a cikkíró kijelenti, hogy «nincs ok, amely a bírói utánpótlásnak javasolt módja ellen szólna», megkockáztatom azt az ellenvetést, hogy ha egy kicsit latolgatjuk, rájövünk, hogy az elsőfokú bíróság, különösen vidéken, aligha találna tíz kandidálható ügyvédet, mert az általa jónak megismert ügyvédek között talán egy sem lesz, aki jelentkeznék. A táblák már több ügyvédet ismerhetnek meg — éppoly kellően, mint az elsőbíróságok s így inkább találhatnak elegendő számú, bíróvá lenni kész és alkalmas ügyvédet. Vidéki járásbíróságaink nagyobb része két-három bírótagból áll, a több szem többet lát elve is jobban érvényesülhet tehát, ha például — mint ma — a táblák elnöki tanácsai kandidálnak, nem szólva arról, hogy egy nagyobb testületnél sokkal kisebb tere van azoknak az illetéktelen befolyásoknak, amelyektől a cikkíró mint alább látni fogjuk — annyira félti a mai kinevezéseket. Egyébként is a mai rendszer nem teszi lehetetlenné az ügyvédi íróasztalnak a bírói székkel való felcserélését. Nem is kell közbeiktatni semmiféle bírósági előkészítő szolgálatot. Teljességgel érthetetlen hát. miért kellene minden meglevőt gyökerestől kiirtani? Alighanem azért, mert «ma a kandidálásnak