Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 9-10. szám - Az idegen államok lobogóinak és címereinek büntetőjogi védelme

Dí SZONDY VIKTOR. osztrák-magyar konzulátus lobogóját, Csernovitzben pedig az orosz konzulátus lobogóját tépték le. 191:5-ban Lausanneban a német konzul által a lipcsei «Völkerschlachtsdenkmal» leleplezése napján kitűzött lobogót tépték le, ugyanebben az évben pedig Kínában a japán zászlót gyalázták meg. A prizrendi osztrák-magyar konzulnak, Prohászkának 1912ben a bevonuló szerb csapatok részéről történt bántalmazása alkalmával szintén letépték a konzulátus épületére kitűzött lobogót. Az idegen lobogó büntetőjogi védelmével kapcsolatban felmerül az a kérdés, hogy a védelemnek az illető külállam külképviseleti hatóságai által kitűzött hivatalos lobogóra kell-e szorítkoznia? A külképviseleti hatóság által kitűzött lobogó az illető külállamnak az akaratából van elhelyezve, hogy az államiságnak mintegy jeiképéül szolgáljon. Az ilyen lobogónak a bántalmazója az idegen állami akarattal szembehelyezkedik és mintegy kétségbevonja az idegen államnak arra való jogát, hogy a nemzetek közösségének a tagjaként szerepelhessen. Az idegen nemzet színeit viselő magánlobogó bántalmazásában az illető nemzet iránti megvetés vagy gyűlölet kifejezésre jut ugyan, azonban a jogsérelem ilyen esetben nem olyan súlyos. Az új olasz büntetőtörvénykönyv tervezetének 303. cikke és az 1926. évi új török büntetötörvénykönyv 165-ik cikke kifejezetten a hivatalos lobogóra szorítják a védelmet. Ugyanerre az álláspontra helyezkedett a svájci kormány is az 1913-i luganói incidens alkalmával, ahol svájci vasúti munkások az olasz lobogót szidalmazták. A svájci kormány ebben az ügyben arra hivatkozással, hogy nem olyan lobogó volt a sérelem tárgya, amely az államhatalmat a közönséggel szemben kifejezésre juttatni hivatott, mellőzte a Bundesstrafrecht 42-ik cikkének az alkalmazását és a tetteseket csak fegyelmi úton vonta felelősségre. A felségjelvények között kell megemlítenünk a külképviseleti hatóságok által alkalmazott címereket is. A külképviseleti hatóságok címerpajzsai szintén sűrűn vannak kitéve bántalmazásoknak. Az ilyen tárgyú incidensek sorát 1888-i le havre-i incidens nyitja meg, ahol a német konzulátus címerpajzsát törték le és gyalázták meg. Franciaország az új címerpajzsnak ünnepélyes elhelyezésével és sajnálkozásának a kifejezésével adott elégtételt.