Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 9-10. szám - Feltétlenül semmis ítéletek

FELTÉTLENÜL SEMMIS ÍTÉLETEK. 377 az ítéleti jogerő fogalmát helyesen állapítja meg. Ahol azonban nincs jogerő, mert nincs ítélet: ott nem lehet szó a látszólagos ítélet oly hatásáról, amely csak a valóságos ítéletet illeti meg, mint jogerő. Erre nézve a következőkre kell utalnunk: Gustav Wuqer: Nichtiges Urteil und Nichturteil (^927. Breslau) című munkájában (Studien zur Eriáuterung des bürgerlichen - Rechts 40. füzet) helyteleníti a «feltétlenül semmis ítélet» műszavát és azt vitatja, hogy az efféle ítéleteknél csak arról lehet szó, hogy azok egyáltalában nem is ítéletek. Wurzer szerint vannak olyan ítéletek, melyek a perjog szabályainak világításában ítéleteknek látszanak ugyan, de nem ítéletek, úgyhogy nincs jogerejük és így minden más bíró figyelmen kívül hagyhatja azokat. Az ilyen ítéletnek alaki jogerejük sincs Wur^er szerint bizonyos esetekben, így ha olyan fél ellen hozták, aki tényleg nem vett részt a perben. Erről azonban alább kívánunk szólni. A semmis ítélet és a nem-ítélet megkülönböztetésének a terminológián túlmenő jelentősége az, hogy a nem-ítélet ily semmisségének kimondása iránt nem kell külön pert indítani, hanem bármely perben incidentaliter meg lehet állapítani, hogy nincs ítélet. Ebben tér el Wur<el elmélete a régi ((semmis ítéletek» rendszerétől (6. lap), ami nem volt egyéb, mint önálló új perrel — lényegileg rendkívüli perorvoslattal — való feltétlen megtámadhatóság. Ez a rendszer Wurzel szerint a római jog félreértésén alapult [j. lap) és rendkívül káros volt, mert nem engedte nyugvópontra jutni a jogvitát és túlzott individualista felfogásnak felelt meg, szemben a jogbizonyossághoz fűződő közérdekkel. Az újabb perrendtartások szakítottak is az orvosolhatatlan semmisség rendszerével és csak egyes eseteket hagytak meg újrafelvételi alapként, ami — tekintettel az újrafelvételnek határidőhöz kötött voltára - - csak megtámadhatóságot jelent, nem semmisséget (19. lap). Wur^er szerint azonban ezzel nincs kimerítve a probléma. Lehetnek oly hiányai az ítéletnek, melyek nem újrafelvételi alapok és mégis annyira lényegesek, hogy megfosztják a bíróság határozatát az ítéleti jellegtől. Ezek az ítéleti hiányosságok természetesen nem a döntés tartalmi helyességére vonatkoznak. Nem foglalkozhatunk most a kérdés minden részletével, így különösen azzal sem, hogy a bíró beszámíthatósága mennyiben feltétele az ítélet ítélet-voltának. Csak annyit emelünk ki, hogy a perorvoslat kizárásának az a jelentősége, hogy míg az ítéletnek perorvoslattal helyrehozható hiánya csak perorvoslat alapján vehető figyelembe, addig a perorvoslattal el nem tüntethető ítéleti hiányosságok, amennyiben egészen lényegesek, a