Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 9-10. szám - Feltétlenül semmis ítéletek

FELTÉTLENÜL SEMMIS ÍTELETEK. 375 nunk, hogy házassági perben hozott jogerős ítélet ellen rend­kívüli perorvoslat nincs. De ha volna is perújítás házassági" perben, akkor sem oldaná meg a problémát a perújítás a fel­tételezett esetben, mert a perújításnak is jogerős ítélet az elő­feltétele, márpedig éppen az a kérdés, hogy jogerős-e a bontó ítélet. Az alaki jogerő — a rendes perorvoslattal meg nem támadhatóság — nem okvetlenül anyagi jogerő is egyúttal. A jogerőnek ezt a két faját élesen el kell különíteni egymástól. Az alaki jogerő nem jelent többet, mint azt, hogy rendes perorvos­lattal nem lehet élni az ítélet ellen. Az anyagi jogerő pedig azt jelenti, hogy az ítéletet figyelembe kell venni minden más bírónak, aki az illető jogviszonnyal foglalkozik ugyanazoknak a feleknek jogvitája kapcsán, vagy oly személyek közt fejlődött jogvitában, akikre az ítélet anyagi jogereje egyébként kiterjed. Nem foglalkozhatunk ezúttal a kérdés összes részleteivel, csak arra óhajtunk utalni, hogy az anyagi jogerő terjedelme egyfelől arra a kérdésre vonatkozik, mi az, amit a későbbi bírónak kö­telezően figyelembe kell vennie az előző bírói döntésből, más­felől arra, hogy kinek a perében köteles ezt figyelembe venni. Az ezúttal feltételezett esetben szerény nézetem szerint a bontó ítéletnek nincs anyagi jogereje. Az ily ítélet feltétlenül semmis ítélet, helyesebben nem is ítélet, és bár semmisségét, ítéletnek nem tekinthető voltát nem lehet önálló perben ki­mondani, de incidentaliter minden későbbi bíró köteles figye­lembe venni. Ehhez képest a semmisségi perben a második házasságot a Ht. 12. §-a alapján semmisnek kell mondani, mert az első házasságot felbontó ítélet feltétlenül semmis, sőt nem is ítélet, anyagi jogereje nincs, és a másodszor házasságra lépő íél érvénytelenné nyilvánított es meg nem szűnt házasságban él akkor, amikor második házasságát megköti. Erre nézve a következőkre utalunk: A német bírói gyakorlat bizonyos esetekben túlteszi ma­gát az alaki jogerőn és ezzel szemben helyt ad az olyan igénv­nek, mely arra van alapítva, hogy a jogerős ítéletet vétkesen eszközölte ki a pernyertes fél. Ily esetekben nem engedi meg a Reichsgericht a jogerő vétkes kihasználását. Ezt az álláspont­ját azonban nem terjeszti ki a Reichsgericht olyan értelemben, mintha a jogerős ítélet feltétlen semmisségét elismerné, hanem úgy konstruálja meg a jogi helyzetet, hogy a jogerő érintése nélkül a vétkességet tekinti jogalapnak. így az Entschei­dungen des Reichsgerichts in Zivilsachen XXXVI. kötetének 249. lapján. XXXIX. kötetének 142. lapján és LXI. köteté­nek 365. lapján közölt esetekben a Reichsgericht jogerős íté­25*

Next

/
Oldalképek
Tartalom