Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 9-10. szám

362 Df VIDOR JENŐ. ragyogó cikkeiben, szellemes szónoklataiban, valamint az egyházpolitikai viták idején «Flamma» jel alatt írott nagy tanulmányában «SybilJa Rómában» című munkájában (1894. Révai), melynek jelmondata szintén az volt «C'est la vérité qui blesse». És ámbátor a szépség és igazság keresésének útjain eljutott a társadalom nyirkos sikátoraiba, és meglátta és megfigyelte az emberi lélek individuális fertőzeteit is, lelkének derűs humanizmusa minden logikai és történelmi kegyetlen megállapításon túl hitt egy szebb, egy jobb, egy kielégítőbb, boldogabb eljövő jogrendben. Maradandó emléket állított föl ennek az optimisztikus jogszemléletnek a Magyar Jogászegylet 191 1. december évnyitó ünnepi ülésein «A jog és a\ egyén küzdelme* című fényes előadásában (Franklin-Társ. 1912.). Ebben a nagyszabású tanulmányában a jogrendnek származási és fejlődési jelenségein végigmenve, éles elmével, és az elfogulatlan, bátor és igazságkutató jogász szabatos megállapításaival mutatja ki az összefüggéseket és ellentéteket, a hibákat és kegyetlenségeket, amelyek a jogfejlődés «hadak útján» a természet törvényei szerint romboltak és pusztítottak is, de csak azért, hogy újra és jobbat teremtsenek. Derűs szemléletével odakonkludál itt, hogy «Egy új jogrend van készülőben, mely társadalmas rend lesz... igazságosabb lesz, és lesz benne még valami: les~ benne becsületesség. A puszta jogszabály kötelező és fenyegető ereje helyett az élet, a forgalom, a közbecsületesség társadalmi erejű szokásjogát vélte és óhajtotta elkövetkezendőnek. A becsületesség világát várta, «mert becsületesség és igazság valójában egyet jelent, mert becsületes az, ami igaz, az igaz pedig elemi törvénye a világegyetemnek ...» Ezután pedig jött a világháború, a forradalmak, a kommunizmus... Azóta nem írta többé PolJák Illés, hogy... «nem utópia az a világ, amelyre én várok... és nemcsak a sanyargatott embernek álmodozó reménye az». A Jog és Igazság csalódott és kiábrándított szerelmesének