Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 5. szám - Hazai bírói gyakorlat

JOGGYAKORLAT. 207 nyúlt, hogy a vádlottnak az 1924. és [925. évek folyamán Párizsban elkövetett azon cselekményei, amelyekkel a köztársasági mozgalomnak Magyarországon való életrekeltését és megerősítését célozta, a nemzetrágalmazási és kormányzósértési bűncselekményekkel egybefoglalva, egyrendbeli: az 1921:111. tc. [. i;-ába ütköző és a 2. § 3. és 4. pontja szerint minősülő összefoglalt bűncselekménnyé minősíttessenek. A Kúria ezzel a felfogással szemben azt az álláspontot foglalta el, hogy csupán a köztársaság létesítésére irányuló politikai mozgalom, amely mint ilyen csak az államforma megváltoztatását célozza, nem jár szükségszerűen társadalmi rend felforgatásával vagy megsemmisítésével, — vagyis a teljes anarchiával — sem pedig nem jelenti valamely társadalmi osztály kizárólagos uralmának a létesítését, éppen ezért az ilyen tevékenység nem is vonható az 1921 : III. tc. 1. §-ában jelzett mozgatom vagy szervezkedés fogalma alá, hanem csakis az 1913: XXXIV. tc. 3. §-a által tiltott politikai tevékenységnek minősíthető. Ez álláspontjából a magyar honos által Franciaországban űzött — bár a magyar törvény által tiltott — ilyen köztársasági propagandatevékenység, Franciaországban az ottani államfői mára tekintettel, nem lévén büntethető, a Btk. 8. és 11. §-ainak rendelkezése szerint Magyarországban sem büntethető. Amennyiben tehát a cselekmény a fennebb előadottak szerint az 1921 : III. tc. 1. §-a alapján nem minősíthető, úgy a nemzetrágalmazási és kormányzósértési bűncselekményeknek az 192 1 : III. tc. 1. §-a és 2. i;-ában meghatározott összefoglalt bűncselekménnyé való minősítéséhez is hiányzik a törvényes alap. (1930. IV. 2. B. 435/930.j A vagyon ellen elkövetett bűncselekmények közül mind gyakrabban kell foglalkoznia a Kúriának azzal a kérdéssel, hogy az óvadék címén letett összegekkel, valamint a bizományi eladásra átvett áruval való rendelkezés mikor meríti ki a sikkasztás tényelemeit. Az kétségtelen, hogy a? óvadék gyanánt adott készpénz helyettesíthető dolog lévén, annak felhasználása egymagában büntetendő cselekményt nem állapít meg. A felhasználás azonban csak azon esetben történhetik büntetlenül, ha az óvadékot a saját céljaira felhasználó egyénben megvan az akarat és e mellett a felhasználás időpontjában megvan a képesség is arra, hogy az óvadékösszeget a kikötött határidőben a letevőnek vissza fogja fizetni és hogy azt a letevőnek rendelkezésére bocsátani tudja is. Ebből következtetve mindig felderítendő, hogy az óvadékot