Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 5. szám - Hazai bírói gyakorlat

JOGGYAKORLAT. a bizonyítékokat csak a% esetben hajlandó alperes rendelkezésére bocsátani, ha alperestől ügyvédi megbízást és díjlevelet kap. (P. VII. 690/1929.— 1930. II. 18.) b) Az ügyvédi rendtartás 42. §-a értelmében a fél az ügyvédtől a képviseletet előleges felmondás nélkül is bármikor elvonhatja. E szakasz tehát a megbízás elvonását az ügyfél szabad elhatározásának tartja fenn. A Kúria szerint e\ a parancsoló jellegű törvényes intézkedés kimarja oly megegyezés bírói érvényesífhetését, amely az ügyvédi megbízás visszavonását bírságjellegü joghátránnyal sújtja s ekként az ügyfelet a megbízás megvonására vonatkozó szabad elhatározásában nagymértékben korlátolja. (P. VI. 4621 1930. — 1 c>3o. IV. 2.) IV. 1. A felperesek az alperes özvegyi jogának korlátozásáról a per adatai szerint nem mondtak le. Éneikül pedig az a tényük, hogy a hagyatéki tárgyaláson alperesnek az egész atyai hagyatékra kiterjedő özvegyi jogát elismerték, nem akadálya annak, hogy utólag az elismert törvényes özvegyi jognak korlátozását kérjék. (Kúria a P. I. 5720/1929. — 1930. I. 24.) 2. A házastárssal szemben támasztott az az óhaj, hogy újabb házasságot ne kössön és ennek megfelelően az örökhagyónak az a rendelkezése, hogy az alperesre háramlóit vagyona alperes újabb házassága esetén vérszerinti örökösére szálljon, nem tilos és nem erkölcstelen, mivel az örökhagyónak az az akarata, hog)r vagyona csak addig legyen a feleségéé, amíg az ő nevét viseli és felesége újabb házasságának megkönnyítésére ne szolgáljon, sem jogszabályba, sem a jóerkölcsökbe nem ütközik, sőt az özvegyi jog törvényes szabályozásában megnyilatkozó törvényhozói elgondolással egyező. Miért is az örökhagyónak az utóöröklési jogra vovátkozó rendelkezése nem érvénytelen. (P. I. 4744/1928. — 1930. III. 17.) V.ö. M. T. K. jav. 1890. §-val. Dr. Zoltán József. II. Hiteljog. A Tvt. 1. §-ának 2. bek. szerint tisztességtelen verseny esetén az ezt elkövetőtől az arra jogosult «az ily magatartás abbanhagyását és . . . a kár megtérítését követelheti*. Adott esetben alperes a kártérítésre irányuló keresetet azon az alapon kérte elutasítani, hogy felperes abbanhagyásra irányuló kérelmet nem terjesztett elő, márpedig kártérítés abbanhagyási kérelem híján meg nem ítélhető. A Kúria IV. 2 191/1929. sz. ítéletében (1930. III. 6) ezt az álláspontot nem fogadta el; a kártérítési ügény érvényesíthető voltát sikertelenül támadja az alperes azon az ala-