Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 5. szám - Az adóssági fogság maradványai a magyar és a francia jogban

AZ ADÓSSÁGI FOGSÁG A MAGYAR ÉS FRANCIA JOGBAN. I C> I szorító kényszereszköz; ami azonnal szembetűnik abból a különbségből, hogy az adóssági fogság kiállásával a pénzbüntetés nem tekinthető kiállottnak és a többi felsorolt tartozások sem szűnnek meg, hanem ha később az elítélt kedvezőbb vagyoni viszonyok közé jut, akkor — dacára a kiállott adóssági fogságnak — e tartozások tőle a végrehajtás rendes eszközeivel mégis behajthatók. Ebből következik az is. hogy ha az adós megfelelő biztosítékot (óvadékot) ad, úgy a fogságból azonnal szabadul. Az adóssági fogság tehát nem büntetés, hanem az adós fizetésképtelenségének próbája, miért is annak, aki fizetésképtelenségét adó- és helyhatósági bizonyítvánnyal is valószínűvé teszi, a megszabott tartamnak csak felét kell kiállania. Abból, hogy az adóssági fogság nem büntetés, következik az is, hogy a letartóztatott munkára kényszerítve nincsen, hanem a vizsgálati fogságban levőkkel egyező elbánás alá esik. Ha a magánjogi követelés hitelezője kíván az adóssági fogság intézményéhez folyamodni, úgy az adós élelmezési költségeit 30 naponként előlegezni kell, különben az adós szabadul. Ez a kötelezettség az adóssági fogságnak a magánfelek érdekében való alkalmazását a gyakorlatban igen ritkává teszi. Az adóssági fogság nem osztható, sem a követelésekre vonatkozólag, melyek biztosítására szolgál, sem pedig a hitelezőkre nézve. Ez olyan egységes biztosíték, mely valamennyi érdekeltnek rendelkezésére van bocsátva és ha egyikük már igénybe vette és tartamát kimerítette, a többi elesik tőle; viszont ha az adós ki is fizette hitelezői egy részét, azért a ki nem elégített hitelező élhet a végrehajtás e módjával. Az adóssági fogság alkalmazásának nincs helye a 16 évnél fiatalabb és a 60 évnél idősebb adóssal szemben s nem alkalmazható együttesen a férj és a feleség ellen; az eltartásra szoruló kiskorú gyermek érdekében pedig végrehajtása felfüggeszthető. Az adóssági fogság tartama eddig két naptól két évig terjedhetett, a tartozás összege szerint. A törvényes kereteken belül tartamát a bíró szabja meg, akinek ebben a kérdésben az ítéletben hivatalból kell mindig intézkednie. Az 1928 december 3 o-i törvény lényegesen enyhíti az alkalmazás feltételeit, midőn a minimumot egy napban és a maximumot hat hónapban állapítja meg és a számítás alapjául szolgáló értékeket is felemeli (300 frankig 1 — 5 nap, óoo frankig 5—1^ nap, 1200 frankig 15 — 30 nap, 2400 frankig 30—60 nap, 5000 frankig 2—4 hó, 5000 frankon felül 4—6 hó). Kimondja a törvény azt is, hogy ezután politikai bűncselekmények esetén adóssági fogság alkalmazásának nincsen helye. Nagyfokú enyhítést jelent