Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 5. szám - Az adóssági fogság maradványai a magyar és a francia jogban

i88 DE TÉGLÁS ISTVÁN. egyensúlyát esetleg az adós elpusztításával állíthatta helyre, így a régi római jogi manus iniecto is jogot adott a hitelezőnek az adós megölésére, sőt még Shakespeare Velencei kalmárjának idejében is érvényes lehetett az adós életét a követelés biztosítására lekötni. A gazdasági élet fejlődése vezetett aztán arra a meggondolásra, hogy a követelés annak nemfizetése esetén az adósnak a hitelező rabszolgaságába való bocsátásával rekompenzálható, amikor is a hitelező az adóst eladhatta, vagy munkájával fedezte követelését. A római jog és különösen a germán jogok intézkedései mutatják a fejlődésnek ezt a fázisát. A jogtörténet további korszakában az adós letartóztatása egyszerűen a végrehajtás egyik eszközévé vált, mely nem pótolja a teljesítést, csupán az adóst akarja anyagi forrásai felfedezésére és mielőbbi fizetésre szorítani. Ez a kifejezés szorosabb értelmében vett adóssági fogság és a legutóbbi időkig ilyen formában állott fenn csaknem mindenütt az intézmény s néhány államban még fennáll ma is. A következő fokon az adóssági fogság merőben preventív intézkedéssé lett és csak arra szolgál, hogy az adósnak az ellene vezetett végrehajtás sikerét meghiúsító tevékenységét (esetleges szökését vagy elrejtőzését) megakadályozza. Ilyen irányú intézkedéseket ma is sok jogrendszerben találunk. Legvégül aztán az adóssági fogság intézménye a modern jogrendszerekben a a csőd intézményével helyettesíttetett. A jog egyes tereit tekintve, az adóssági fogság a szigorúbb természetű kereskedelmi jogi tartozások biztosításául általában tovább állott fenn, mint az általános magánjogi tartozásokra vonatkozólag; a váltójogi végrehajtás terén még hosszasabban tartja magát, mert a váltószigor lényegét éppen az adóssági fogságban látták kifejezve és rendszerint legutoljára kerül sor az ex deüctó származó kötelmekkel kapcsolatban való eltörlésére. Az adóssági fogság a magyar jogban is általánosan elismert intézmény volt. Werbőczy a régi évszázados gyakorlat alapján foglalkozik vele (Hármaskönyv II. R. 68 c. és III. R. 28 c.) és e szerint az adós személye nálunk is, csak úgy mint a külföldön, a tartozás biztosítására szolgál s nemfizetés esetén az adós a hitelező szolgálatába volt bocsátható. * Még Frank Ignácnál is (A közigazság törvénye Magyarhonban 1846. II. r. 288 1.) a következő igen jellemző sorokat olvassuk ez intéz* Részletesen foglalkozik a kérdéssel, valamint az adóssági fogságnak a külföldi jogokban való szabályozásával Márkus Dezső a Magyar Jogi Lexikonban írt cikkében.