Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 5. szám - Az átértékelési törvény második évének gyakorlata

AZ ÁTÉRTÉKELÉSI TÖRVÉNY MÁSODIK ÉVÉNEK GYAKORLATA. I 83 gon nem változtat. Az alapperbeli marasztalás quoad jogalap az új perben már nem tehető vitássá, f HT 47 .34 Ha az utóper res judicata, vagyis az átértékelésnek az alapperben történt — teljes vagy részleges — megtagadása ellen indul (13. § 2. m.;, döntő az, vájjon az elutasítás oka (jogelvi alapja- olyan volt-e, amely a törvénnyel ellentétes, vagy pedig megfér ennek szellemével. Ha az alapperben csak késedelemtől valorizáltak, ez a törvény 2. §-áva! ellentétes lévén: hely adandó az utókeresetnek (JH 158/1930 és pécsi tábla III. 748/1929). Azonban többször előfordult, hogy az alapperben a késedelmen kívül olyan elutasítási ok is volt (méltányosság, konkrét körülmények), amely a törvény szerint is megállhat, és az utókeresetet emiatt elutasították ÍJH 719, HT 1.7/1930). A 13. § csakis az előző per akadályát hárítja el. De ha azt követőleg fizetés (esetleg: letétel stb.) is történt (t. i. az adós, mint rendesen, kifizette stb. a megítélt összeget): akkor ugyanaz az ügy a 14. § szempontjából is vizsgálandó (14. § ut. bek.!, v. ö. III. 3237/1928: PJ-et 103. lap), másszóval: ugyanazon utókövetelés elé még második akadályként tornyosul a «névértékben való teljesítéssel vagy más módon» történt megszűnésnek a kérdése is. Elhárul ez a második akadály, ha pl. a letétel nem volt szabályszerű (HT 77: a letevéskor a hitelező egyáltalán nem volt köteles a pénzt elfogadni; v. ö. JH 638), illetőleg ha a névértékben felajánlott, letett összeg akkor már értékében leromlott s így nem volt elegendő: mert az ilyen elértéktelenedett letét nem bírt megszüntető erővel,35 hanem csak csökkenti akövetelésta letevéskori érték erejéig (VI. 4591/1929; KJ 5-7, JH 638, JH 221 és 266/1930). Elhárul a «megszünés» akadálya azzal is, ha a hitelező a letétet nem vette fel, mert ebben már jogfenntartás (14. § 3. bek.) ismerhető fel (ex HT 47;, sőt azzal is. hogy az egyébként szabályszerű letétről a hitelező valamilyen okból nem nyert értesülést, s tehát nem nvilatkozhatott: mert méltánytalan lenne őt ilyenkor rosszabb helyzetbe juttatni, mintha jogfenntartással élt volna (JH 982). Eo magis természetesen kifejezett jogfenntartás esetén (JH 400, 462).36 Elegendő az is, ha a hitelező jogfenntartással élt előbb, bár utóbb («kárenyhítés» kötelezettségéből) felvette a pénzt a letétből, sőt bírói utasításra az adóslevelet is kiadta (VI. 6685/19291, H Aminthogy a per nélkül eszközölt kifizetések a puszta néverteknek szintén az alap elismerését jelenti, úgyhogy ezt későbbi valorizációs perben többé nem lehet kontrovertálni JH 400 . 3> Ez a 14. 5. bek. j. mondatának a helyes értelme és állandó érteimezese. 36 Idetartozónak látszik JH 118 io?o. is.