Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 5. szám - Az átértékelési törvény második évének gyakorlata

AZ ÁTÉRTÉKELÉSI TÖRVÉNY MÁSODIK ÉVÉNEK GYAKORLATA. I79 kamata mindenesetre átértékelendő. (V. ö. V. 5829/1928, részben közli JH. 535.). Ad 6—y. §§.2° Az államnak s a többi, vele együtt elvileg valorizáció-mentes testületnek privilégiuma a? adós személyéhez fűződvén: ezen adósok mint kezesek ellen sem lehet átértékelni (ex JH. 363/1930, t. i. akkor sem, ha a főadósság átértékelhető). Már a törvény (6. § 4. bek.) provideált, hogy kártérítés címén se hárulhasson ezekre az adósokra a valorizációval praktice egyet jelentő teher; a judikatúra kiépíti ezt az intenciót azzal, hogy e körben a kártérítést természetben megítélni sem lehet olyankor, amikor a pénzbeli kártérítés átértékelését a törvény kizárja (MD. 69). Enyhítést kerestek egy esetben olymódon, hogy a tilos átértékelés helyett lehető későte tolták ki a koronában felbecslés időpontját (HD. 75). Áttöri a judikatúra a személyi privilégiumot akkor, ha a kincstár örökösként jutott vagyonhoz: ilyenkor a vagyon kapcsán reá hárult tartozás átértékelendő (I. 8856/1927: PJet. 11. lap, 1930.); analogice akkor is, ha más címen szállott ingyenesen vagyontömeg a kincstárra (JH. 1397—9^ és JH. 222/1930: Károlyi Mihály vagyonának esetei, - - ilyenkor a kincstárra, mint jogutódra a terhek is valorizáltan (illetve: valorizál/?atóan) szállnak át, amennyiben a jogelőddel szemben át lehetett (volna) értékelni őket. Az eleinte biztatóbban indult gyakorlattal szemben a IV. tanács egyes határozatai újabban azt vallják, hogy a 7. § négy pontjába foglalt átértékelési lehetőségek taxatív kivételek lévén a 6. § alól: kiterjesztőleg nem értelmezhetők (pl. Jogállam, 130. lap: IV. 7343/1928; KJ. 147), miért is egy ízben (mostid. IV. 7343/1928) valorizálatlanul hagyták a községháza építésébe fektetett kölcsönt, másszor pedig, bár elismerték, hogy a 7. § 1. pontja az építkezéseket elvileg felöleli,21 in concreto mégsem valorizálták a Máv. ellen építkezésből támasztott követelést, mivel azóta az épületet utódállam vette birtokba s így a Máv. nem gazdagodott (KJ. 98).22 Bérlet (7. § 2. p.) kapcsán 20 A 8. § (hadikölcsön) nem tárgya a judikaturának. — A 9—10. §§-hoz nem ismerek ebből az évből jelentősebb új határozatot. 21 Építkezések ellen: Jerfy cikke, MJSZ. 5j7 s kk. lapok. 22 E döntést tévesnek vélem, mert a) mint már érintettem, a nnem-gazdagodást miatt az egyébként megálló valorizációs felelősséget helyesen kizárni nem szabad; b) az utódállam szerepe miatt kivételt tenni elvileg ugyancsak helytelen és ellentétes is a mindjárt érintendő JH. 542. döntésével; c) a jelen határozat ezek szerint nemcsak hogy nem kiterjesztőleg, hanem ellenkezőleg a törvény szóhangzatát (melybe t. i. a túlnyomó és helyes gyakorlat szerint az építkezésekből eredő követelések beleértendők) restringálóan interpretál, amit már abból a többször jelzett szempontból is aggályosnak tartok, hogy hiszen maga a 6. S tilalma is csak kivétel a valorizációs vezérelv (a 2. §) alól s így a 7. § pontjainak megszorítása voltakép egy kivétel (a 6. §; területének kitágítását eredményezi. 12*