Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 5. szám - Az átértékelési törvény második évének gyakorlata

• 76 DE BLAU GYÖRGY. az elkésett perlés nem eljárási, hanem anyagi-jogi hiány, ilyenkor a kereset nem vissza-, hanem elutasítandó (debreceni tábla JH. 1073). Bírói gyakorlat e ponthoz eddig csak igen szűkösen ismeretes. Némi enyhítésre törekednek; például ha a kellő időben beadott, de valorizációs kérelmet még nem tartalmazó keresetlevelet hiánypótlásra visszaadták, s az a pótlási határidőben (bár az eredeti perlési időn túlj már átértékelés iránt is kiegészítve ért vissza: a kérelem nem késett el ' ^MD. 12/1930). Szintúgy elegendő, ha az eredetileg járadék felemelésére irányuló, kellő időben érkezett keresetlevél csak mellékesen aliegálta a pénzromlást is, precíz valorizációs kérelem nélkül; ilyenkor a határidő letelte után is át lehet tolni a per súlypontját az átértékelési törvény szerinti jogérvényesítésre 9 (VI. 4780/1929: részben közli JH. 244/1930). Ha a bíróság utasítja perre 10 az átértékelési igényt: a perlési határidő csak az idevágó végzés kézbesítésétől folyik.11 Nemcsak túlkésőn, de túlkorán sem lehet az átértékelést perben érvényesíteni. Lejárat előtt általában még megállapítását sem lehet kérni, mert hiszen a kulcsra a lejáratkon körülmények lesznek irányadók (JH. 84'/1930). Örökösödési perben azonban helye van az ilyen megállapításnak a még nem esedékes hagyományra nézve, nehogy az átértékelés kulcsa miatt utóbb külön pert kelljen indítani (JH. 348). Ad 4—5. §§. E két § körében ez évben is legsűrűbbek a /cóYcsö'/zvalorizációs perek, melyek a 4. § 1. pontja ellen az ugyanazon § 2. bekezdésébe és az 5. §. 1. és 2. pontjaiba foglalt kivételek alapján vitáznak, a) Az adós vétkes késedelmét még mindig csak ritkán ismerik el (elismeri KJ. 8i),IIj többnyire azonban oly súlyos kritériumokhoz kötik, amelyek in concreto nincsenek meg (HD. 46, MT. 64: a fizetés egyszerű elmulasztása még nem vétkes késedelem: szándékosság kell, vagy legalább a köteles gondosság elmulasztása, ide is vonatkoztatják a 12. § 3. bekezdésének utolsó monda9 A 19. § utolsó bek. szempontjából; annak dacára, hogy ez a § nem a sjáradék felemelésére!), hanem a (nem kielégítő) tőkével végleg megváltott járadéknak újrafolyósítására ad követelést (némileg ad analógiám: törvénytelen gyermek tartásának megváltása). 10 Hitbizományi eljárásból, mert t. i. a valorizáció (régi gyakorlat szerint) csak perben dönthető el, nem perenkívüli eljárásokban. 11 Arra nézve, hogy az 1929. ápr. 2-án beadott keresetlevél (az előző ünnepnapokra tekintettel) elkésett-e vagy sem, döntést nem ismerek; irodalmilag erről: Schuszter, Magyar Törvénykezés 1929 jún. Pajor, Jtk. 1929. íj. sz. "a Nem ugyan kölcsön, hanem más, a 4. § alá vonandó ügyben; a svétkes késedelems kérdése természetesen a 4. § 1. bekezdésének összes pontjai tekintetében azonos. — Szintúgy kimondta H. T. 47. (még 1928 őszén váltóügyben), hogy közönséges fizetési késedelmen túlmenő nvétkes késedelems az, ha adós «az ellene elrendelt végrehajtás dacara sem fizetett*.