Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 5. szám - Az igazságügyi költségvetés és a törvénykezési reform

AZ IGAZSÁGÜGYI KÖLTSÉGVETÉS ÉS A TÖRVÉNYKEZÉSI REFORM. I 67 2. A javaslat egyes intézkedéseihez nem kívánunk hozzászólni. Csak egy kérdés kapcsán óhajtjuk bemutatni, mit jelent az nemzetünknek, hogy tudósaink és jogpolitikusaink érdeklődése a Rajna és az Alpok vonalát nem hágja át. A javaslat a szegényjog tekintetében új intézkedéseket tartalmaz ; a szegényjog megadását bizonyos, adóbizonyítvánnyal igazolható vagyontalansághoz köti. Holott nem itt van a kérdés kulcsa, mert a szegénységet eddig is igazolni kellett és adóbizonyítványt ezután is lehet lesz kapni. Törvényhozásunk a szegényjog rendezése körül is a németosztrák rendszert követte, amely szerint a szegényjogot a perbíróság adja meg. Franciaországban és Olaszországban a szegényjogot egy — a törvényszéki és más bírósági székkelyeken — nyugalmazott bírák, ügyvédek, az ügyészség és az adóhivatal képviselőiből alakuló, fizetés nélkül működő három, illetve négy tagból álló bizottság adja meg, amely a folyamodó ellenfelét is megidézi, úgy a kérelmező fél szegénysége, mint az érvényesített igény alapossága tekintetében meghallgatja, a feleket lehetőleg kibékíti és ha ez nem sikerül, a szegényjog megadása felett belátása szerint dönt. A bizottságok működéséről álljanak itt a következő adatok: Franciaországban előterjesztettek összesen 120,746 kérelmet, megadatott a szegényjog 49,330 esetben, megtagadtatott 36,912 esetben; más törvényszékhez küldetett át 34,502 esetben; egyesség jött létre 7229 esetben. Abból a 39,429 ügyből, amelyben a per megindult, 33,103 esetben, tehát az esetek több mint 8o°/0-ában sikerrel végződött a szegényjogos fél pere; Olaszországban az ügyek 8^°/o-ában nyert a szegényjogos fél. Nem kell hangsúlyoznunk, hogy mit jelent ez a mi pereink óriási tömegében; s ez az eredmény egyedül annak köszönhető, hogy a francia-olasz rendszer meg is valósítja azt az elvet, amit perrendtartásunk 112. § 3. bekezdése igen gondosan előír, de ami a gyakorlatba sohasem ment át: az igény alaposságának megvizsgálását. A perbíróság előtti kérvényezési eljárás a dolog természeténél fogva erre nem alkalmas.