Jogállam, 1930 (29. évfolyam, 1-10. szám)

1930 / 3-4. szám - A polgári peres eljárás reformja

IOÓ IRK ALBERT. lom eredetéről, honnanszármazásáról, belső struktúrájáról. Eme fogalmi kiépítés nem önkényes, egyéni, vagy ötletszerű, hanem tudományosan igazolt és gyakorlatilag célravezető. Amikor dogmatikai rendszerünkben elérkezünk: a bűnösség, a bűntettes, a büntetés stb. alapfogalmaihoz, nem utalunk a természetes, a jogi észjárásra, a mindennapi élet nyelvhasználatára stb., ahonnan ezek mentendők, amint ezt előkelő régi és új klasszikusok rendszereiben találjuk, hanem mindenütt következetesen a normatív és explikatív elemekből építjük ki azokat. Ezen értelemben felfogásunk eltér minden eddigitől. Amikor a bűncselekményben, a bűntettesben és büntetésben elsődlegesen életjelenséget szemlélünk, nem állunk meg ott, ahol az olasz pozitív iskola. De nem tévedünk azon útra sem, amely lényegében a klasszikus tan és az olasz kriminológia hibrid vegyülete. Hű tükörképe e rendszerű munkák korcs természetének, amikor bevezetőjükben hol színvallással, hol meg a nélkül közlik le a kriminológiai irány fő eredményeit, hogy azután a továbbiakban azokról megfeledkezve, szabadon közöljék a régibb vagy újabb klasszikus tanokat. Ezt az irány: szokták sokan közvetítő iskolának nevezni, mintha két ilyen heterogén természetű kérdést, mint a bűncselekmény bioszociális és formális felfogása, «közvetítéssel» lehetne elintézni. Módszertani alap hiánya vagy annak anarchiája jellemzi a büntetőjog úgy klasszikus, mint neoklasszikus irányait. A pozitív irány pedig, ha következetesen kitart a maga explikatív kutatási módszere mellett, nem képes a büntetőjog fogalmainak jogászi megkonstruálásához eljutni. A jogtudománynak nem lehet feladata az emberi cselekvéseknek genetikai folyamatukban való kauzális vizsgálata. A jogtudomány s így a büntetőjog tudománya is bizonyos emberi magatartásoknak az értékelésével foglalkozik. De minek az értékelésével, tesszük fel a kérdést? Feltett kérdésünkre feleletünk akként szól, hogy a cselekvés kauzális vizsgálatával megállapított emberi magatartásnak az értékelésével. Ezen jogtani felfogás teszi lehetővé a fogalmak szilárd alapzatú kiépítését, s az immár most ugyanazon struktúrájú fogalmaknak egy tudományosan igazolt zárt logikai rendszerbe való foglalását. így találkozik össze az elméletileg helyes a gyakorlatilag célszerű megoldásával. így válik lehetővé az anyagi büntetőjog azon ideális célkitűzésének megvalósítása, hogy az abstrakt jogszabály konkrét életrehívása a társadalom védelmét minél hatékonyabban biztosítsa.