Jogállam, 1929 (28. évfolyam, 1-10. szám)

1929 / 1-2. szám - Aranyperek

ARANYPEREK. ARANYPEREK. írta : Dr. LŐW TIBOR. Az aranyra hivatkozás valamely tartozásnak megjelölésénél két módon történhetik : vagy úgy. hogy a szerződők a különben kurrens értékben kirótt tartozásnak effektív aranyérmékben fizetését kikötik, vagy úgy, hogy a tartozásnak aranyértékéi megállapítják. Az áranyvalutában fizetésnek a kikötése sem az egyiket, sem a másikat nem jelenti, hanem csak a pénzrendszer megjelölését, azt. hogy a pénztartozás kirovása az aranyérték (aranyvaluta) koronájában történik. Ez a kirovás pedig nem tette szükségessé az aranyérmékben fizetést, mert az aranyértéket (aranyvalutát) létesítő 1892: XVII. tc. szerint nemcsak az aranyérme értékpénz, hanem "további intézkedésig*) az ausztriai értékű egyforintos is (10 §;). És az aranyvalutában fizetés történhetett a bankszabadalom értelmében más törvényes, vagy szerződési rendelkezés hijján az osztrák-magyar bank jegyeivel is, holott a bank beváltási kötelezettségét törvényes ércpénzre felfüggesztették volt. És e kirovásból nem következett az sem, hogy bizonyos mennyiségű aranynak az értékét kell megfizetni, hanem csupán az. hogy a valutának névértékben annyi koronáját. A kir. Kúriának 1924 okt. 21-én kelt P. VIJ. 1735/1924. sz. ítéletében (Hj. Dt. XVJI. 1 14.) is ez az álláspont érvényesül, amidőn a kir. Kúria kimondja, hogy a biztosítási összegnek ez a meghatározása: «dreitausend Kronen ö. u. Gold Wárg.» nem azt |elenti. hogy a biztosító 3000 aranykoronának a fizetésére kötelezte magát, hanem «ez a kitétel csupán annak a feltüntetésére szolgál, hogy az alperes biztosítótársaság az 1892: XVII. tc. i. $-a és az 1892 : XVIII. tc. 1. cikke értelmében az eddigi osztrákérték helyébe lépett aranyérték számítási egységeként megjelölt koronaértékben határoztatott meg». Ellenkezik ezzel a döntéssel és az előző sorokban elfoglalt állásponttal a Kúriának 1922 íebr. 3-án kelt P. III. 1719/192 1. sz. határozata (Mj. Dt. XV. $6.), amelyben a kir. Kúria a bérnek aranyértékben (in der Goldwáhrung) fizetését úgy értelmezte, hogy feleknek szándéka az aranyban (aranyértékérmékben) fizetésre irányult és ugyanígy 1927 május 10-én kelt P. VII. 5720/1926. sz. határozata, amelyben meg éppen azt mond|a ki, hogy «a háborúelőtti időben az áranyvalutában való fize-